Dr. Gaal György

 

Ifj. Gyergyay Árpád (1881–1952), a fül-orr-gégészet tudósa

 

Fél évszázaddal ezelőtt, 1952. április 3-án magyarok és románok, orvosok és betegek százai kísérték házsongárdi nyughelyére a város évtizedek óta legismertebb fül-orr-gégészét, igazságtalanul meghurcolt egyetemi tanárát, dr. Gyergyay Árpádot. Székely lófő eredetű, a 18. század eleje óta Kolozsvárt élő és a polgári életben vezető szerepet játszó unitárius családból származott. Édesapja, id. Gyergyay Árpád (1845–1881) is orvostudós volt: a vérátömlesztés és az antiszeptikus sebészet erdélyi úttörőjeként tartják számon a lexikonok. Fia születése előtt három hónappal ragadta el a halál.

Az 1881. április 27-én Kolozsvárt született ifj. Gyergyay Árpádot özvegy édesanyja mellett elsősorban az Unitárius Kollégium nevelte. Itt tanára, Nyiredy Géza szerettette meg vele a természettudományokat, s megérett benne az elhatározás, hogy kiteljesíti édesapja derékba tört pályáját. 1899–1905 között végezte orvosi tanulmányait a kolozsvári egyetemen. Olyan kitűnő professzorai voltak, mint a zoológus-hisztológus Apáthy István, az anatómus Davida Leó, a sebész Brandt József és a belgyógyász Purjesz Zsigmond. A legnagyobb hatást azonban a kórbonctanász Buday Kálmán tette rá, aki mellett már V. éves korában gyakornok lehetett. 1904-ben közölte első dolgozatát az Orvosi Hetilapban, s rögtön pályadíjat nyert vele. Éveken át a Sebészeti Klinikán volt műtőnövendék, s itt figyelt fel az akkor önállósuló, mifelénk még alig ismert és művelt diszciplínára, a fül-orr-gégészetre. 1907-től e szak tanulmányozását tekintette életcéljának, rövidesen a klinikán is rábízták e betegségek gyógyítását. Egyetemi ösztöndíjjal Bécsbe küldték, ahol a legjobb szakemberek, professzorok előadásait hallgathatta, részt vehetett műtéteiken. A következő években már Berlin, Freiburg, Párizs és London fül-orr-gégészeti kórházaiban tökéle­tesíthette tudását. 1912-ben e tárgy magántanára lett a kolozsvári egyetemen. Két év múlva a Trefort (ma V. Babeş) utca alján ma is álló házban ő nyitotta meg a város első fül-orr-gége klinikáját. 1916-ban rendkívüli tanári címet kapott.

Gyergyay szépen alakuló egyetemi karrierje kitartó, következetes gyógyító és kutatómunka eredménye. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos-termé­szettudományi Szakosztályának ülésein már 1907-től dolgozatokat olvas fel, betegbemutatásokat tart. 1910-től pedig olyan felfedezésekről, új műtéti eljárásokról, maga szerkesztette műszerekről számol be, amelyekkel rövidesen németországi, franciaországi és angliai kongresszusokon is feltűnést kelt. Így a direkt orr-garat-vizsgálat, a fülkürt-tágítás bevezetése, az orrgarat reflex-ingerlékenységének leírása új lehetőségeket teremtett a gyógyító munkában.

A magyar egyetem 1919-es bezárását követően Gyergyay azon kevesek közé tartozik, akik búcsút mondanak az egyetemi karriernek, s itt maradnak Erdélyben. Magánrendelőt, majd kis szanatóriumot nyit a Hegedűs Sándor (ma Gh. Şincai) és Jókai utca sarkán álló házában, s a rendszeres betegellátás, nehéz műtétek mellett lehetőséget talál tudományos kísérletei, kutatómunkája folytatására. Eredményeiről az évről évre megrendezett nemzetközi kongresszusokon tart érdeklődéssel fogadott előadásokat. Elsőként írja le a fülkürtmozgásokat, s e szerv legjobb európai szakemberévé válik, még Németországból is hozzá küldik a betegeket. Hírnevére jellemző, hogy amikor 1927 novemberében Ion I. C. Brătianu miniszterelnök állapota válságosra fordult, a nemzetközi orvoskonzílium Gyergyayt ajánlotta a kockázatos gégeműtét elvégzésére. Mire azonban Bukarestbe ért, a politikus halálhírével fogadták. Az 1930-as évek végén fedezte fel Gyergyay a szájsebészetben ma is nap mint nap alkalmazott vezetési érzéstelenítést, alkalmazását több európai fővárosban betegeken mutatta be. Az 1940-es években a hallásmechanizmust kutatta, és egy új halláselmélet kidolgozására tett kísérletet.

A bécsi döntést követően őt és Koleszár Lászlót bízzák meg az egyetemi klinikák átvételével, a kormányzó Corvin-koszorúval tünteti ki. A Fül-orr-gégészeti Klinika igazgató professzorává nevezik ki, dékánnak is megválasztják. Alkalma nyílik rendkívüli tudását, egyéni eljárásait továbbadni a fiatalabb orvosoknak. 1944 őszén sem menekül el Kolozsvárról. 1945. januárjában a „tisztogató bizottság” a közé a 29 egyetemi tanár közé sorolja, akiket „antidemokratikus” magatartásuk miatt eltávolítanak az egyetemről. De közülük egyedül Gyergyay tartózkodott a városban: így őt letartoztatták, hosszas kivizsgálás után semmit sem tudtak rábizonyítani.

Gyergyay nemcsak híres tudós, de kitűnő gyakorló orvos, biztos kezű sebész volt. Magánszanatóriumában a legbonyolultabb fejműtétekre vállalkozott. Neve félszázadon át fogalomszámba ment Kolozsváron. Emberek ezrének adta vissza hangját, hallását, egészségét. Példát mutatott arra, hogyan lehet a mindennapi gyógyító munkát – tudományos keretein kívül is – összekapcsolni az újító, felfedező kutatással.

 

Jegyzet

 

1 Keresztény Magvető, 1996. 2. sz. 84–91 old.