Kovács Sándor

Adalék Homoródszentmártoni Biró Sámuel (1665–1721) főgondnok életéhez¹

Pro patria sit dulce mori licet atque decorum: vivere pro patria dulcis esse puto. (Bár a hazáért harcban elesni ősi dicsőség, úgy hiszem, érette élni a fontos, a jó.) A horatiusi igazságot – Dulce et decorum est pro patria mori (Édes és dicső a hazáért meghalni) – fogalmazta némiképpen újra a latinul író walesi költő, Owen John, amikor azt írta: a hazáért élni a fontos, a jó. Ma, amikor a Homoródszentmártoni Biró család címerét leleplezzük a horatiusi és oweni gondolat egyformán hiteles ajkunkon, hiteles azért, mert a Biró család tagjai évszázadok hosszú során át álltak a haza szolgálatában, ha kellett, életüket áldozták szülőfalujukért, máskor pedig tudásukat állították a köz szolgálatába, hogy a jog és igazság kormányozzon. A Biró család emlékét felidézve elsősorban unitárius egyházunk lelkes támogatóira és első főgondnokunkra, Biró Sámuelre emlékezünk. A következőkben Biró Sámuel életpályáját fogom ismertetni úgy, hogy közben a Biró család jeleseinek életéből is felvillantok néhány mozzanatot.

Erdély meglehetősen gazdag Biró nevű családokban, a homoródszentmártoni Birók a csíkszentmártoni Becz családra vezetik vissza eredetüket. A családi hagyomány szerint Becz Jakab V. László királytól vitézségéért kapott nemességet. A családi hagyománynak van ugyan történelmi alapja, de a Becz családnak adott nemeslevélben nem említik a Birókat. A két család címerének hasonlósága onnan ered, hogy 1612-ben Biró György, Becz Anna és Biró Bálint fia nemeslevelében, családi címere alsó mezejébe a Becz család címeralakjait rajzoltatta.² A homoródszentmártoni Birók általunk ismert első tagja Biró Balázs lófő székely volt, akit 1505. november 23-án az Udvarhelyen tartott székely nemzeti gyűlésen tizenkét társával együtt bírónak választották.³ A család őse a 16. században költözhetett Homoródszentmártonba, s bizonyára a 17. században lettek unitáriussá. Biró György Báthori Gábor kancelláriáján jegyzőként működött, és hűségéért 1612. augusztus 16-án megújították nemességét.⁴ A 17. században unitáriussá lett Birók emlékét őrzi az egyházközség máig meglévő 1666-ban öntött harangja.⁵ A Biró család egyik fiatalon hősi halált halt tagját, Biró Gábort a homoródszentmártoni templomba temették, és emlékét közel két évszázadon keresztül őrizte a hálás utókor. Az 1691-ben elesett Biró Gábor emlékét Jánosfalvi Sándor István nyomán Orbán Balázs is megörökítette⁶, s az 1789-ben felvett püspöki vizitációs jegyzőkönyv is megemlékezett a falu hőséről. „Vagyon a templomnak napkelet felől való részén a templom falából kiálló zászló ilyen reátett varrással való írással: Itt nyugszik Nemzetes Biró Gábor Uramnak virágzó életének 23. esztendős korában Tatárok fegyverétől sok sebei után vitézi módon elhervadt teste 8-va Octobris 1691”. Az 1889-re befejezett új templomba már nem állítottak emléket Biró Gábornak, beigazolódott Sándor István próféciája: a kovácsoltvas zászlótartót feldolgozták, a zászlónyelet pedig vagy kapanyél vagy bot vagy pedig mészhordó cseberrúd gyanánt használták.

Első főgondnokunk életéről elég keveset tudunk. Anyja Kibédi Dózsa Zsófia, apja Rab Biró István volt, II. Rákóczi Györgynek hűséges embere, aki a szerencsétlen kimenetelű 1657. évi lengyelországi hadjárat után a tatárok fogságába került, és évekig raboskodott.⁷ 1681-ben Apaffy Mihály fejedelemhez intézett levelében kérte, hogy mentsék fel a hadviselés terhe alól, mert sem kora, sem egészségi állapota nem engedi az újabb hadba szállást.⁸

A lexikonok sem bővelkednek adatokban első főgondnokunkat illetően. Szinnyei néhány kéziratos munkát tulajdonít neki, és Mikó Ferenc Báthori Gáborról írott históriája folytatójának tekinti. Az 1941-ben megjelent Erdély Öröksége sorozat harmadik kötetének (Tűzpróba 1603–1613) Az írók életrajzi adatai fejezetben sem sokat találunk Bíró Sámuelről: „Személye és életrajzi adatai ismeretlenek, csak annyit tudunk róla, hogy ő folytatta Mikó Ferenc históriáját. A 17. század utolsó évtizedében valószínűleg még élt, mert fennmaradt Rabutin tábornokkal folytatott levelezése. Latinnyelvű néhány munkája kéziratban van.”

Biró Sámuel életrajzának további adatai Rettegi György visszaemlékezéseiből, Kőváry László tanulmányaiból és Biró Sámuel fölött elmondott, nyomtatásban is megjelent temetési beszédéből rekonstruálhatók. E beszédből tudjuk, hogy Kolozsváron az unitáriusok óvári főiskolájában tanult, majd mint felsős diák maga is poétikát tanított az alsóbb osztályokban,⁹ hogy jó poéta volt, annak évekkel később adta bizonyítékát akkor, amikor Bánffy György gubernátor halálos ágyán tőle kért sírverset. A Biró Sámuel szerezte epitáfiumot még meghallgatta a nagybeteg gubernátor, majd azt ezüst táblára vésték, betűit aranyozták és a halottal együtt koporsóba tették.¹⁰

Kolozsvári tanulmányai befejezte után Biró Sámuel az erdélyi kancelláriára került, és tizennyolc évesen Teleki Mihály mellett titkárként kezdte el pályafutását. A nagy államférfi eleste után Bánffy György szolgálatába állt, és lassan haladt a ranglétrán. Kezdetben mint lajstromozó, később mint fogalmazó kóstolt bele a jogi életbe. Először az erdélyi harmincad főfelügyelőjévé, majd 1715-től főkormányszéki tanácsossá nevezték ki. Unitárius ember a 18. században ennél magasabbra nem hágott a hivatali ranglétrán. A történész jogászt enyhén túlozva így jellemezte egykori alumnusa, Szentábrahámi Mihály: „Nemcsak a haza törvényei voltak előtte igen ismeretesek, hanem a szomszéd tartományok állapota is. (…) A hazai törvények iránt annyira szorgoskodó, gondos volt, hogy nem feledte le, melyeket használnak más országok is. Európa minden részének közjogát úgy tárgyalta, hogy Erdély közjogának kulcsát mástól kölcsönözni ne legyen kényszerítve. A közügyekkel elválaszthatatlanul összekapcsolva és annyira behálózva élt, hogy őt Erdély Atlaszának, a haza támaszának, Izrael szekerének és kocsisának mondhatnád.”¹¹

Egyházunknak talán soha nem volt akkora szüksége képzett jogászokra, mint a 17. század fordulóján. Erdélynek a Habsburg Birodalomhoz való csatolása egész sor jogügyi problémát vetett fel. Apaffi Mihály halálával kezdődően a Habsburg-ház szabályozta Erdély politikáját a híres/hírhedt Diploma Leopoldinummal. Ezt 1691-ben fogadták el a rendek, s ettől kezdve a politikai életben a katolikum és a Habsburg-pártiság egyet jelentett. A Diploma szerint a felekezetek egymáshoz való viszonyában nem történt változás, a protestánsok azonban előre látva a rekatolizáció veszélyét, országgyűlési határozatokkal igyekeztek védeni jogaikat. Sajnos a közös katolikus–protestáns tárgyalások nem vezettek eredményre, s az uralkodó 1693-ban kiadott pót Diplomájával a katolikusoknak kedvezett. Ezzel megkezdődött a katolikusok térhódítása és a protestánsok fokozatos háttérbe szorítása. A rekatolizáló törekvések kivédésének hatásos fegyverét a protestánsok a világi képviselet egyházon belüli megszilárdításában látták. Így született és szilárdult meg mind a református, mind az unitárius egyházban a főgondnoki intézmény. Főgondnokká választása¹² előzményeként Biró Sámuel megérte az óvári főiskola elvesztésének (1693. október 10.) tragikumát. 1712-ben – talán megsejtve a közelgő veszélyt – levélben kereste fel a kolozsvári anyaeklézsiát, és néhány merész javaslatot tett az egyházköri gondnoki intézmény megszervezésére, az oktatás decentralizálására, egy állandó fundus (pénzalap) gyűjtésére, a Székelykeresztúron felállítandó kollégiumra, és „bizonyos atyafiaknak nagyobb látásnak, hallásnak okáért, idegen országra való küldetésére.”¹³

Biró Sámuel javaslatait a státus szerepét betöltő kolozsvári máter eklézsia konzisztóriuma és kurátorai vették vizsgálat alá, és indítványait alapos és megfontolt tárgyalások után megválaszolták. Az előterjesztést a kolozsváriak úgy tekintették, „mint valami érésre készülő gabonát, melynek gyükere az curátorok vagy inspectorok; éltető nedvessége az fundus, czikázása, szárba indulása az apró scholákkal edgyütt, az felállítandó székley-keresztúri Schola, magzása s érése az thordai és kolozsvári Gymnasiumok.”

Az egyházköri gondnokok (curátorok, inspektorok) megválasztását támogatták a kolozsváriak, csak gyakorlati alkalmazásában láttak nehézségeket.

Az állandó pénzalapot illetően nagyobb volt az egyetértés, hiszen az a kolozsváriak szerint is „olyan szükséges, mint az nedvesség az plánták éltetésére.” Amennyiben a pénzalapot esztendőnként kell összegyűjteni – írják a kolozsváriak –, félő, hogy haszon csak annyi lesz, „mint az csekély tókra építtetett, vagy az szélre kitétetett malmok forgásában, mellyet akár melly serény és vigyázó gazdának is gondviselése sokszor elő nem vehet, jóvá nem tehet.” A javaslat nyomán mégis megszületett egy olyan körlevél, amelyet az egyházkörök patrónusaihoz intéztek, s a felhívás eredményeként beérkezett adományok összegét Szentábrahámi Lombárd Mihály külföldi tanulmányútjának fedezésére fordították.¹⁴ A gyűjtés eredményeként Szentábrahámi 1712-ben megkezdhette a peregrinatio academicat. Leidenben, Odera-Frankfurtban és Halléban folytatott tanulmányok után 1715-ben hazatért, és közel egy évig nevelősködött Biró Sámuel családjánál.

A Maros, a Küküllő és a Háromszék vármegyében tervezett iskolák szervezésére tett javaslatot is támogatta a máter eklézsia, csakhogy meglátásuk szerint a majdani tanítók nem függhetnek Kolozsvártól. Szomorú tapasztalatuk hogy „kik egy-két kalongja fizetéseknek igen sokat, kelletinél s az igazságnál többet tulajdonítván, kik, ha praxisban kellene az dolognak vétetődni, könnyebben romlanának, mint hajlanának.”

A keresztúri „Pedagogium” beindítása három nyomós ok miatt hiúsult meg:

„1. Mert azon székej scholákban tanolt iffiak (szolljunk úgy mint az dolog vagjon) többire téli Deákok, nyári parasztok; experientia nélkül lévén, alkalmatlanok azon tanításoknak megfogására.

2. Az fundus is olly számos tanítóknak és ahoz való dolgoknak eltartására elérkezik-e?

3. Láttzatik az Kolosváratt lévő királyi fundátionak is kissebbségére lenni, ha más helyeken felljebb való tudományok tanittatnak és virágoznak, mint itt tanittatnak és virágoznak; és az aemulatio [versengés] ugyan jó és dicséretes az ő rendiben de félő, hogy az két tanító helly között collisiora ez úton út ne nyittatnék”.

Az 1712-ben tett javaslatok az ellenreformáció térhódítása és az erőszakos templom- és iskolafoglalások következtében 1718 után valósulnak meg, s ebben egyházunk első főgondnoka úttörő szerepet játszott. A sorozatos jogfosztás közepette nem volt „kifizetődő” unitáriusnak maradni. Állami hivatal csak a katolikusokat illette meg, és főgondnokunk családja is ezért katolizált. Nevének örököse 1718-ban elhagyta vallását és az unitárius kollégiumot. Sovány kárpótlás volt az, hogy főgondnokunk özvegye a kolozsvári iskolának adományozta őri és nagylaki búzadézsmáját: évenként ötven vékát. A tordai iskoláról sem feledkezett meg, mert 1731. december 15-én 100 forint értékű szőlőst adományozott a tordai diákságnak azzal, hogy azt megművelve a haszont fordítsák az ifjúság taníttatására. Az adományozásban a sógornő, Biró Mózesné Gyerőffi Kata sem maradt alul, ő szamosfalvi malmából évi 100 véka búzát juttatott a kolozsvári unitárius kollégium diákjainak. A Biró család unitárius ága Biró József császári és királyi postamester, a székelykeresztúri kollégium felügyelő gondnoka 1847. május 25-én bekövetkezett halálával megszűnt.¹⁵

Első főgondnokunk emlékét nem csak ellenreformáció megpróbáló évtizedeiben foganatosított egyházvédelmi intézkedései, de irodalmi munkássága is őrzi. Kéziratban maradt jegyzetei a kolozsvári unitárius kollégium – (jelenleg a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Fiókja), a kolozsvári református kollégium – és a székelykeresztúri unitárius kollégium könyvtárában (jelenleg marosvásárhelyi Teleki Téka) polcain várják a részletes feldolgozást.¹⁶

Adja Isten, hogy Homoródszentmártonban és egyetemes egyházunkban is tovább éljen a Biró család emléke, hogy áldozatkészségünkkel és egyházszeretetünkkel méltán ápolhassuk egyházépítő őseink emlékét.

Jegyzetek

¹ A Biró család címerének leleplezésén 2001 augusztusában elhangzott előadás bővített változata. Hálásan köszönöm Simén Domokos ny. lelkésznek előadásommal kapcsolatos észrevételeit és a Biró családfa összeállításában nyújtott segítségét.

² A Biró család címerének alsó mezejében szereplő két oroszlánfő, szájukban jobbra irányzott nyíllal és fölöttük a hatágú csillaggal a Becz Jakabnak adott címerlevélben szerepelt. Lásd: Székely Oklevéltár I. 1211–1519. Kolozsvár 1872. 170–171; Sándor Imre: A csíkkozmási Becz család in: Genealogiai Fűzetek I. évf. 1903. 35 l. Vö. II. évf. 1904. 86 l.

³ Székely Oklevéltár I. 306–308.

⁴ Sándor Imre: Czímerlevelek I. Füzet (1551–1629). Kolozsvár, 1910. 78.

⁵ A harang felirata: In GLORIAM UNUS SUPREMI DEI ET EJUS FILII NAZARE AETILIPUS [!] STEPHANO BIRO BALTHASARE D. E. 1666

⁶ Jánosfalvi Sándor István: Székelyhoni utazás a két Homorod mellett I. kötet. Erdélyi Ritkaságok 7., Kolozsvár, 1942. 49–72. Orbán Balázs: A székelyföld leírása Bp., 1868. 162–163.

⁷ II. Rákóczi György 1657-ik lengyel hadjárata alkalmával tatár fogságba esett erdélyiek jegyzéke. In: Genealogiai Fűzetek X. évf. 1912. 4. sz. 93 l

⁸ „Udvarhelyszéki homoródszentmártoni üdősbik Bíró Istvánnak alázatos könyörgése Nagodhoz, mint Kegyelmes Urához.

Kglmes Uram, alázatoson jelentem Nagodnak, az én életemnek napjaiban, miolta alkalmatos értem, az közönséges hadi expeditionak elviselésétől soha magamot ki nem vontam, sőt inkább másoknak jó példa adó voltam hazámért s nemzetségemért, sok nyomorúságokat és feles számú esztendőknek forgási alatt pogányok rabságában szenvedtem. Jobb kezem penig a sok vagdalások miatt fegyverforgásra alkalmatlanná tétettek, ez mellett az kedvtelen vénségem kiss terhei én reám érkeztenek, melyek mia az hadi expeditionak supportálására elégtelenné tétettem.

Könyörgök alázatosan Nagodnak, mint Kglmes Uramnak, méltóztassék Ngod, ezen mostani és jövendőbeli expeditióból in persona engemet immunitálni, magam személyében, jó fegyveres, paripás hadi expeditionak viselésére alkalmatos embert állítani el nem mulatom.

A Ngod fejedelmi kglmességét életemfottáiglan igyekezem Ngodnak megszolgálni, mint Kglmes Uramnak.”

Vö. Uo. V. évf. 1907. 8. sz. 84 l.

⁹ A Biró Sámuel fölött elmondott temetési beszédet Szentábrahámi Lombárd Mihálynak tulajdonítják. A latin oráció magyar fordításban is olvasható a KerMagv 1903. 38.évf. 19–37. oldalain. Az eredeti latin cím: Genealogia atque Indoles Justitiae super funere justitiae amantissimi Spectabilis Domini Domini Samuelis Biró de Homorod Sz. Marton, Sacrae Caesarae Regiae ac Catholicae Majestatis Transylvanici Intimi et Actualis Consiliarii at c. enarrata, Anno 1721. Die vero 23. Febr. in Kis-kend.

A Brassóban kinyomtatott latin nyelvű temetési beszéddel együtt jelent meg az a magyar nyelvű oráció is, melynek címe:

Szólj Uram, mert hallja a te szolgád 1Sám 3,10. Mikor Isten igaz szíben, ’s szent életben magát foglalt hűséges szolgáját Tekintetes Ur Homorod Sz. Mártoni BIRÓ SÁMUEL uramat e változó világból, örökös, állandó, bóldog életre hitta, ugy-mint: Kegyelmes Koronás Királyunk ’s örökös fejedelmünk, ö felsége Erdélyi Méltóságos Regium Guberniumának edgyik Ur hivét. Ki-is: Ez elött jó egésséggel ’s erövel, edgyszers-mind ez Hazában szép elő-menetellel Istentől meg-áldatván, ugyan azon Urnak szabados kezétől, erőtlenséggel ’s betegséggel illettetvén, azt forgatta, szivében és szájában: Jómra lött Uram hogy meg-áldoztál engemet Psalm 119,71. Azért ez boldogul nyúgvó Urnak utolsó tisztesség-tételnek idején, életében megmondott kivánsága szerint, ugyan azon szent dologról elmélkedésit ki-adni igyekezte a Kolosvári Unitária Ecclesianak edgyik méltatlan Praedikátora, az Úrban el-alut Urnak Kis-kendi Udvarházánál Anno 1721. Die 23. Februarii.

Nyomtattatott Brassóban, Seüleriani Typussal Nyomtatta, Helczd. Mihály Helczdörffer.

A Fasciculus Rerum Scholasticorum seniori bejegyzése szerint 1721. február 18-án Szentábrahámi Járai Ferenc kíséretében indult Kis-kendre. A magyar nyelvű oráció szerzőjét mégsem lehet Járai Ferenccel azonosítani, mert tudjuk, hogy Járait 1733. június 21-én a szabédi zsinaton mint kolozsi papot szentelték fel. Szinden, Verespatakon, Tordatúron és Kályánban szolgált, s 1746-ban református vallásra tért. A Kénosi, Uzoni, Kozma által írt Egyháztörténetben Járait, mint hitehagyott, brutális tanítót és férjet, lelkiismeretlen papot ismeri meg az olvasó.Vö. Ref. Szemle 1939. 200. Lehetségesnek tartjuk, hogy Almási Mihály püspök a magyar oráció szerzője, hiszen a senior a Fasciculusba február 19-én azt jegyezte be, hogy a püspök is elutazott a temetésre, és nehezen képzelhető el az, hogy a rektor mellett ne a püspök búcsúztatta volna a főgondnokot.

¹⁰ Wesselényi István: Sanyarú világ, Napló 1703-1708. II. Közzéteszi Demény Lajos, Magyari András. Kriterion, Bukarest 1985. 679–682.

¹¹ KerMagv 1903. 38. évf. 19–37.

¹² Biró Sámuel esetében nem beszélhetünk alkotmányos választásról, noha a főkurátori intézmény megalakításának gondolata már korábban is foglalkoztatta a világi főurakat. 1718-ban a Kolozsvárra összegyűlt nemesek saját körükből választottak főgondnokot Biró Sámuel és Simon Mihály személyében. 1747-ig a világi főemberek maguk közül választották a főgondnokot. Ekkor a dicsőszentmártoni zsinat Henter Jánost főgondnoknak választotta, és ettől kezdve a zsinat hatáskörébe tartozott a főgondnokválasztás.

¹³ „Végeztük, hogy ha többet nem is, de egy celebris Scholát erigálnánk ez Hazának Közepette (gondolnók Székely-Kereszturra) hova mindenfelől az ifjúság elérkezhetnék, szülei is inkább succuralhatnának de vivendi mediis, holott egy olyan forma Pedagogium is erigáltatnék mint Hálában az szegény és maga Instentatiojára tehetetlen, de jó indulatu bizonyos számu Iffiuságnak melyre oly fundust erigálnánk, mely állhatatos volna. Lenne azon Scolának in humanioribus az mint szokták mondani tanítója ecclesiasticus, in politicus et juridicialibus vero politicus, kiknek is tisztességes fizetés volna; és inspectora vagy én, vagy más; ezt pedig oly indulattal fogtuk, hogy ha az Isten újabb változást nem hoz édes Hazánkra, jó hellybe állitásra keészek vagyunk mindenünket consecralni, hozzá is kezdünk Isten jóvoltából nemsokára csak az arról való projectumok és Instructiok készülhessenek;”

A székely-keresztúri gymnasium felállítására tett első indítvány Biró Sámuel által 1712-ben. Közli: Benczédi Gergely In: KerMagv. 1881. 16. k. 237–239.

¹⁴ „Ajánljuk Kegyelmednek kötelességgel való szolgálatunkot!

Mostani confluxusunk (összejövetelünk) alkalmatosságával bizonyos órákot nyervén magunknak a külső Politiai dolgoknak folyásától, ügyekeztünk szintén dőlő félben lévő Scholánknak dolgait, melyek Eklésiánknak és Respublicánknak is Seminariumi, jó karban állítani, és okait nyavalyáinknak kitanolván, Remedurát azokra applicálni, fővebb okát pediglen a Kolosvári Kollegiumunknak veszedelmezését tanáltuk, honnan ennek előtte tanquam ex Equo Trojano, quot homines tot Heroes, úgy quot Studiosi, tot Philosophi prodibant (mint a trójai lóból, ahány ember, annyi hős, ahány diák, annyi filozófus bújt elő), honnan Eklésiánknak mind oktatói, mind nutriciussi (táplálói) szármoztanak vala; De már mind a Tanítóknak nem lételek, s mind aki vagyon is, tunyasága vagy extra Sphaeram sui officii (kötelessége határán kívül), világiakra adása miatt annyira ruinásodott az a Collegium, hogy csak közönséges Tanítók is alig adattathatnak ki valamely Trivialis Scholákban; honnan származik mind Szentséges Vallásunknak, s mind Respublicánknak hanyotlása; Inclinata vero res, nisi statim erigitur, sisti non potest (márpedig a lejtőre indult dolog, ha melegében föl nem emelik, meg nem állítható); E végre míg teljességgel ki nem száradnánk, annak az Eklésiánknak legnagyobb nyavalyáját orvosolni akarván, legjobb módját találjuk fel: a Tanítóknak számokat szaporittani. De minthogy mind a Mater Eklésia, s mind pedig mű is megvalljuk e nyomorú világban exhauriáltatásunkot (kimerülésünket), kételenittettünk Szentséges Vallásunkhoz buzgó Szeretettel lévő Jó Akaró Urat s Atyánkfiait (:kiknek neveket mű felírtuk:), nagy Szeretettel megtalálni, holmi Succursus (támogatás) felől, melyet ő Kegyelmek adakozó Sz. Indulatjoktól, ha obtineálhatunk (megnyerhetünk), szándékunk volna nem sokára. T. és Tudós, jó Erkölcsű Ifjat, Sz. Ábrahámi Mihály Uramot Akadémiában felküldeni a végre, hogy oda fel Studiuminak Cursussát elvégezvén, applicálnók ellankadt Scholánk felépittésére. E Sz. Igyekezetre nézve, ezen Specificatióban nevezett becsületes Atyánkfiai nevek után, jóllehet tettünk fel kevés Summácskát, kinek-kinek értekéhez képest, amint intézhettünk, mindazáltal nem úgy, hogy azzal valakit megterhelni, vagy valakinek paraescribálni kivántunk volna, hanem inkább olyan reménséggel, meglátván kiki másoknak ebben a Sz. Munkánknak véghez vitelében való gerjedezését, maga jó lelkitől indittassék tehetsége szerént való Adakozásra; ha tehetségéhez képest küssebbre is; de inkább reméljük, többre, tudván azt, hogy ez a Sz. adakozás mind ez életben, s mind a jövendőben, oly állandó Kincs, melyet soha örökké sem a rozsda, sem az ellenség meg nem emészthet. Recommendáltatván pedig Kegyelmednek ezen Beneficiumunknak Küküllő Vármegyében lévő Atyafiakon Collectázása, kérjük Kegyelmedet nagy Szeretettel, ebbéli Sz. Szándékunkot declárálván az Atyafiaknak ő Kegyelmeknek, ügyekezzék nagy Szegénységgel moderálni, hogy circa Febr. finem (február vége felé), ami beneficium gyülhetett, edgyikünknek, úgymint Bíró Sámuel Atyánkfia kezéhez administráltathassék Kegyelmed által. Azért, hogy hová hamarébb említett Sz. Ábrahámi Atyánkfia expediáltathassék. A Sz. Isten Kegyelmedet az Specificált Atyafiakkal edgyütt vezérelje Szentséges Eklésiánk és Respublicánk gyámolittására. És boldog hosszú élettel áldja meg.

Medjes Ex publica Congregatione Statuum Religionis Unitariae 28-a Jan 1712 Kegyelmed köteles Szolgái s Atyafiai az Úrban az Unitaria Religiónak Statusi.”

A begyült adományok teljes jegyzékét nem ismerjük, csak a Küküllő vármegyeiek adományjegyzéke maradt fenn.

Biró Sámuel 100, Pekri Gábor 2, Sándor Gergely 30, Henter Gábor 2, Dicsőszentmártoni Balog Zsigmond 3, Horváth Boldizsár 2, Balog Ferenc 2, Horváth Miklós 2, Horváth Kozma 2, Árkosi Bálint 1, Csiszér Ferenc 1, Solymosi János 1, Jármi György 1, Maksai András és Bálint 1, Jármi Miklós 2, Koncz Boldizsár esperes 1, Simon János 1, Solymosi Mihály dombói lelkész 1, Pataki Ferenc 1, Végh Ferenc Úr 1, Belényesi Mihály 1, Zsolnai György 2, és Zsolnai János 2 aranyat, László János és Szőcs István pedig egy-egy tallért adományozott.

¹⁵ A családfát a következő munkák alapján állítottuk össze: Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, Pest 1857., Pálmay József: Udvarhely Vármegye Nemes családjai, Sz. Udvarhely 1900., Erdély nevezetesebb családai czímerekkel és leszármozási táblákkal. Kolozsváratt. é. n., Sándor Imre: Czímerlevelek I. füzet (1551–1629). Kolozsvár, 1910., Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok 1718–1784. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Jakó Zsigmond, Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1970. Lásd a mellékletben.

¹⁶ A kolozsvári Akadémiai Könyvtárban: Ms. U. 2. Unitárius Achiles, seu Demonstrationes, partim ostentive, partim apagogice, Communibus et evidentibus ex principiis deducatae, multorumque placitis tam sanae Theologiae, quam sanae Philosophiae parum conformibus, oppositae tribus exceptis concinnatae.

Ms. R. 1469–1470. Nemes Erdély Országnak Statussáról, Lakossairól és Lakó Hellyeiről s folyó vizeiről való oktatás. 1710.

A Tripartitum Decretum ugy az Approbata Compilata Törvényeknek Rövid Summája és Veleje.

A marosvásárhelyi Teleki Tékában a 0575. jelzet alatt.

1. Notitia Status Transsylvanici cum Jure Publico eiusdem Provinciae pro captu Filioli 83. Annorum 9 pr quaestiones et responsiones accomodata Anno 1710.

2. Versus … In Decretum Tripartitum Verbőzianum per S. B.

3. De Contestatione …

4. Az successioról való Tractatus, mely Colosvarott in Ao 1603 a Colosvcáriaknak jó módjával egymás között való osztozások dolgáról magyarul irattatott most in Ao 1705–ben.

A fent említett kéziratok mellett Kénosi Tőzsér János a De Typographiis et Thipographis …című munkájában (Adattár 32. összeállította Földesi Ferenc) Biró Sámuelnek tulajdonítja a következőket is:

Observationes Oeconomicae morales.

Igazság panasza.

Principatus Transylvaniae cum rebus memorabilibus Descriptio.

A Székelyföldről és Székelyek eredetiről.

A székelyek régi szabadságairól, nemességekről, s leg közelebb Primipilusságokról, avagy Ló fü nemes emberségekről.