Labádi Gergely

 

Gedő József és az irodalom

 

Kiegészítések az életrajzhoz1

 

Tanulmányom egy hosszabb munka része, amelyben Gedő József kéziratos hagyatékának2 irodalom- és kritikatörténeti szempontú feldolgozását kísérelem meg. Jelen dolgozat célja az előmunkálatok elvégzése, azaz egy lehetséges értelmezési keret kidolgozása. Először a Gedő Józsefről szóló szakirodalom (lényegében életrajzi összefoglalók) állításait összegzem, majd a következő részben az életrajzból kimaradt adatokat ismertetem. A harmadik fejezetben a megismert adatokat próbálom a kor szociális struktúráinak rendszerébe beilleszteni a dilettantizmus megítélésének változását segítségül híva, mivel úgy tűnik, ez megfelelő kiindulópontul szolgál Gedő József életének, törekvéseinek értelmezéséhez.

 

„nemzeti haladás és mivelődés, szabadság és humanitas”–

Szakirodalmi áttekintés

 

Homoród-Szentmártoni Gedő József 1778. augusztus 21-én született Abrudbányán.3 Apja, akit szintén Gedő Józsefnek hívtak, a város főbírája, Alsó-Fejér vármegyében táblabíró, és az 1790/91-es erdélyi országgyűlésen a megye követe volt. A fiú 1791 és 1798 között a kolozsvári unitárius gimnáziumban tanult. Ezután a kolozsvári katolikus líceumban jogot hallgatott, de ezt már nem fejezte be, mert apja 1800-ban bekövetkezett halála után egyedüli gyermek lévén hazaköltözött anyjához. 1813-ban, feleségül vévén toldalagi Szathmári Annát, Alsó-Szent-Mihályfalván telepedett le. Öt gyermeke született, József, Klára, Anna, László és Terézia. József 2, Klára 16, László 22 éves korában halt meg. A felnőtt kort csak Anna és Terézia élte meg. 1846-ban, öt évvel László fia halála után Kolozsvárra költözött, itt élt 1855. augusztus 29-én bekövetkezett haláláig.

Néhány évszám mit sem árul el egy személyről. Második közelítésben hadd álljon itt egy regénybeli portré Mikó Imrétől: „Gedő polgár közel ötvenéves volt. Magas, egyenes, könnyű tartású alak. Egészséges arcszíne, nyílt tekintete, nyugodt kedélye biztonságot sugárzott. Független birtokos nemes volt, akire a hon és a közműveltség mindig számíthatott.”4 A szerző által ránk hagyott rajz a maga szűkszavúságában is meglehetősen pontos összefoglalása a Gedő Józsefről szóló irodalomnak.5

A szakirodalomban elsőként a honért végzett munkáját sorolják fel, azaz különféle, részben tiszteletbeli hivatalait ismertetik. Gedő József egy ideig Abrudbánya tanácsosa volt, majd Aranyosszék pénztárnoka, több megye és szék táblabírája, Abrudbányán és Kolozsvárott választott képviselőtestületi tag; 1834 óta az erdélyi országgyűléseken királyi meghívottként, regalista­ként vett részt; 1848-ban, az unió kimondása után a közös országgyűlés főrendi házának is tagja volt.

A politikai életben betöltött funkcióit követik, sokkal részletesebben rajzolva, a közművelődésért hozott áldozatai. Amellett, hogy Gedő József tehetős birtokosként természetesen anyagilag támogatta az arra rászoruló tanulókat, az újonnan megjelenő könyveknek, folyóiratoknak rendszerint pártolója, előfizetője, az Erdélyi Muzéumot pedig további összegekkel is támogatta.6 P. Horváth Lázár ismervén Gedő „áldozatkészségi hirnevét”, ezer forintot kért kölcsön Lyra című zsebkönyvére, számol be Buzogány Áron, Gedő József mindeddig legrészletesebb életrajzának írója. Az írókhoz való viszonya nem merült ki a pénzbeli segítségadásban, közülök többel jó kapcsolatban is volt: Döbrenteinek, Bölöni Farkasnak, Brassainak lelki és szellemi társa volt törekvéseikben. Kazinczy is igen sokra tartotta Gedőt, jóllehet személyesen soha nem találkoztak: „Nem az én vétkem, hogy a lelkes Gedő Józsefet, ki nyelvünk felől helyesebben itél, mint iróinknak egész egyik fele, szívemre nem szoríthatám. Ha ismét meglátogatom Erdélyt, ki lesz pótolva, a mit most elmulattam.”7 A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy Kazinczy minden elismerése mellett is nem Gedőt, hanem helyette Gyöngyösit kereste föl.8

Gedő igyekezett felhalmozott ismereteit a szélesebb közönségnek is átadni. E tekintetben kétségtelenül legjelentősebb cselekedete, hogy több mint ötezer kötetes könyvtárát 1849-ben az unitárius kollégiumnak adományozta. Az adomány jelentőségét a legkülönfélébb adatok támasztják alá, már Gedő nekrológjában is külön kitérnek rá: „A 77 éves öreg utolsó éveiben könyvtára lajstromozásával foglalkozott, mellyből 6 ezer darabot már rendbe is szedett, az egészet pedig az unitárius kollégiumnak hagyá.”9 Buzogány Áron életrajza szerint a Gedő-könyvtár még 1871-ben is közel egyharmada az egész könyvtár állományának. A számadatokon túl Lakó Elemér a Gedő-gyűjtemény összetételére hívja fel a figyelmet, mivel a kollégium diákjai csak ebből a hagyatékból juthattak hozzá a teljes Vörösmarty utáni magyar irodalomhoz.10 Ehhez a ponthoz tartozik még, hogy Gedő József ajándékozta az Akadémiának Cserey Mihály históriájának eredeti kéziratos példányát.11

 

„alig ha […] darabjai készen nincsenek” –

Ami a szakirodalomból hiányzik

 

„Nem volt ő a kiváló tettek embere; nem volt hős, ki után sora az átalakító cselekvényeknek új korszakot alkot; s mégis egy új, derültebb korszak határozott képviselőjét látjuk benne. Nem volt zászlóvivő; de a zászlónak, melyre »nemzeti haladás és mivelődés, szabadság és humanitas« volt felirva, legbuzgóbb, legöntudatosabb hivei közé tartozott.” – kezdi Buzogány Áron néhai mentorának, Gedő Józsefnek életrajzát. Majd néhány sorral lejjebb így folytatja, értelmezendő a fenti kijelentést: „S habár ő maga nem volt író, nem volt fellépett tudós, mi részben csendes elvonultságra hajlandó természetének, szelid, óvakodó jellemének tulajdonitható; de kétségtelenül a legtanultabb s legmiveltebb emberek közé tartozott.”

Buzogány kijelentései nemcsak ideológiai szempontból érdekesek, hanem, azzal szoros összefüggésben, filológiailag is. Ugyanis több olyan forrás áll rendelkezésünkre – már a múlt század óta –, amelyből kiderül, hogy Gedő maga is „zászlóvivő” volt, jóllehet műveiből jelenlegi ismereteink szerint nem maradt fenn semmi. Utalások azonban bőven vannak Gedő feltételezhető szépírói vagy tudományos tevékenységére. Az első adat Kozma Gergelytől származik. A forrás hitelességét alátámasztja, hogy ő volt Gedő József nevelője, majd később barátja. Kozma ugyanis egy Kazinczyhoz intézett levelében arra utal, hogy tanítványára lehet számítani különféle irodalmi vállalkozásokban, érdekelheti például egy regény lefordítása.12 Kozma Ferenc számunkra nem hozzáférhető levelekre hivatkozva állítja, hogy Gedő Szabó Sámuellel és Kozma Gergellyel együtt készítette Landerer Téli és nyári könyvtára regényeinek fordításait. A közölt levelek azonban csak arról szólnak, hogy Gedő lebeszéli Kozmát a regényfordításról.13

Kilenc évvel később, 1814-ben, Kozma még mindig úgy hivatkozik Gedőre, mint aki munkákkal is segítheti az épp meginduló Erdélyi Muzéumot:

„Torda mellett Sz:Mihályfalván lakik egy ifju Literator Úr, igen kedves Barátom, Gedő József a’ neve, T. Prof. Mólnos Dávid urnál fizetett látom a’ Muzéumra előre. Ezt az ifju urat, kinek mind természeti hajlandósága, a’ Literatura előmenetele iránt lángoló tüze, mind tudománybeli ritka kimiveltsége, Frantz, Német, Deák ‘s Magyar nyelv tudása, mind munkássága, vas patientiája, mind pedig válogatott könyves gyüjteményje ahoz való, igen jó lenne akár közbevetetlen, akár általam a’ Muzéumba léjendő együttdolgozásra meghívni, alig ha már is feles oda iktatható Darabjai készen nincsenek. Annyival is inkább, hogy ő maga is azon Barátom ez előtt egy Aurora nevezetü Folyó-irásnak meg-inditásáról többek közt véllem is segédtársképpen értekezett volt. Minapában igy irt felölle hozzám: »Térek az Erdélyi Magyar Muzeumra, melyből esztendőnként 4 kötet jön ki pro 7 Rf. Én már praenumeráltam reá. Prof. Molnos nagy reményt gerjeszte bennem a’ Munkáról. Ez a’ Munka azon ideán fog follyni, mellyen a’ mü Auroránk. Barátom szerezzünk pártfogókat a’ Munkának, csak azért is, hogy Erdélyi – ‘s hogy a’ mü régi planumunk­nak telyesedését látjuk. A’ kiadója Döbrentei Gábor.«”14

Ezek mellett azonban magától Gedő Józseftől is idézhetünk, alátámasztandó feltételezett írói tevékenységét. Kozma Gergelynek számos levélben számol be irodalmi és irodalmtörténeti munkáiról. Volt tanítójával és Szabó Sámuellel együtt irodalmi társaságot alapított „a magyar nyelvnek eredeti tisztaságában fentartása s helyes elővitele”15 céljából, hárman tervezték a már említett Magyar Aurora című folyóírást is. Több éven át készítette „a magyar literatura történeteinek pragmaticai előadásá”-nak vázlatait, és „az izetlen poesis theoriáján” is sokat dolgozott, emellett folyamatosan írt metrumos verseket is.16

Gedő Lászlóval folytatott levelezésében is sokszor utal korábbi irodalmi munkásságára. Fia kérdezi egy levelében, hogyan kell románcot írni, mert tavasszal megpróbálkozna vele.17 Az apa, József, pedig így válaszolt: „Hogy kell Romancet irni? Hm! én nem irtam s ugy bajosan tudlak utosittani…”18 – amelyből következik, hogy más műfajban bizonyosan írt. Szintén fiának: „A theologia nem fért a nyakamba, szerettem abból ‘s Professorából csufot üzni – mire találmányos elmém nem kevéssé segitett, ‘s barátim tapsai megerösitettek – ellenben respublicai, vagjis jobban Jakobinusi ideákot beszédjeim daljaim által kimélletlenül terjesztgetni legszentebb hivattatásomnak tartottam…”19

Irodalmi próbálkozásai mellett érdemes megemlíteni Gedőnek az ásványok iránti érdeklődését is, mely egy kivételtől20 eltekintve nem szerepel életrajzában. Ennek a szenvedélynek a kialakulásában feltehetően édesapjának is szerepe volt, aki az 1791-es erdélyi országgyűlés rendelkezése nyomán felállott bányászati szakbizottság tagja volt. Valószínűleg az apja neve bukkan föl még az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság iratai közt is: abrudbányai Fikker Ferenc, akit a társaság megbízott az ásványgyűjtemény gyarapításával, elfoglaltságai miatt a feladatra maga helyett Gedő Józsefet ajánlja.21 A szöveget kiadó Jancsó Elemér alighanem tévedett akkor, amikor könyve mutatójába a fiú Gedő József adatait vette föl. A jegyzőkönyv ugyan­is 1798-ból származik, amikor az apa még élt, ráadásul Abrudbányán, míg fia kolozsvári diák. Ám a fiú ásványok iránti érdeklődése nyilvánvaló abból a tényből, hogy Döbrentei az Akadémia titkáraként Gedőt kéri fel a bányászati műszavak erdélyi összegyűjtésével, amit az örömmel el is fogadna, de a bányavidékektől „tartósan léendő távolság”-a miatt nem teljesíthet.22

Apró, de fontos kiegészítő adat található Gedő József életrajzához Kővári László Erdély nevezetesebb családai című munkájában: a szerző forrásai felsorolásánál külön köszönetet mond neki: „S midőn a fennebbi gyüjtemények [magántulajdonban lévő oklevélgyűjtemények] közléseért az illetőknek történészetünk nevében köszönetemet és hálámat nyiltan kifejezni kötelességemnek ismertem: nehány magán könyvtár tulajdonosának hasonlót nem hozni, szinte nem tehetem; nem egyéb czélból csak mintegy buváraink figyelmeztetéseűl. Ilyen vala nekem gr. Mikó Imre ő exclja, b. Apor Károly, Gedő József urak hazai tárgyú nagybecsű könyvtára.”23

 

„Nem volt író, nem volt fellépett tudós”? – Az életrajz értelmezése

 

Hogyan lehet értelmezni Gedő Józsefnek fiához írt leveleit? Miben áll leveleinek, jegyzeteinek jelentősége? Milyen szerepet tölt be az apa az irodalmi életben és milyet a fia? Egyáltalán: ki és kihez beszél? A kérdésekre a választ az életrajz lehetséges értelmezései jelentik. Idáig lényegében két ilyen jellegű kísérlet történt: az egyik a Buzogány Árontól származó – az előző fejezet elején kiemelt – értelmezés, amely szerint Gedő „nem volt író, nem volt fellépett tudós”. A másik, ezzel egybecsengő, de részletesebb magyarázat a Bölöni Farkas Sándorról szóló Benkő Samu-tanulmányban található, ahol Benkő elsőként, és máig egyedül kísérelte meg e hagyaték legjelentősebb részének, a fiúhoz, Gedő Lászlóhoz intézett leveleknek értelmezését: „Gedő Józsefnek nem voltak szépirodalmi ambíciói, megelégedett olvasással és könyvek gyűjtésével (szép könyvtára maradt), fiából azonban írót akart nevelni.” – majd a levelezésből vett példák hosszas idézése után: „Az itt felsorakoztatott levélszemelvényeket olvasva azt gondolhatnók, hogy ezek csupán annak az örök pedagógiai kudarcnak a tükörképei, midőn a saját életével elégedetlen értelmiségi apa fia jövőjében próbálja magát kárpótolni, s nagy buzgalmában még a gyermek életkorára sincs tekintettel.”24

Az életrajz adatainak megismerése, esetenként az eddigi ismereteink filológiai pontosítása révén olyan kérdések merülnek föl, amelyek módosítják az előző magyarázatokat. Ugyanis mind Buzogány, mind Benkő értelmezése az egyes társadalmi funkciók olyan elkülönülésére utal, amely a 19. század első felében, tehát Gedő József (és fia) életében, korántsem magától értetődő. A probléma legalább érintőleges vizsgálata azonban nem mellőz­hető, mivel egyértelműen meghatározza a Gedő-hagyaték értelmezésének lehetőségeit.

Az életrajz magyarázatához kiindulópontul a Kozma Gergely levelében Gedő Józsefre használt „Literátor” kifejezést választottam. A korábban idézett részekből kihüvelyezhető meghatározás ötvözi a literatúra kifejezés különféle aspektusait: amikor ugyanis Gedő szorgalmát, feltételezhetően meglévő kész műveit emlegeti Kozma, akkor a szó szűkebb jelentését idézi föl. Pápay Sámuelnél ezt találjuk róla:

„Literátoroknak is leginkább azokat a’ Tudósokat szoktuk mondani, a’ kik a’ nyelvnek és a’ szép Előadásnak tudományos esméretére jobban ráadván magokat, ebben való jártasságokat írott Munkáik által tették nyilvánságossá, ámbár a’ Literátori nevezet Közönségesen minden tudománybéli Könyvírókra is kiterjesztetik.”25

Azonban Kozma azt is hangsúlyozza, hogy Gedőben megvan a (tudományok iránti) természeti hajlandóság, a literatúra elémenetele iránti lángoló tűz és a „tudománybeli ritka kimiveltség”, nyelvtudás, szorgalom, gazdag könyvtár. Ez a Pápaynál megtalálható literátus meghatározást idézi föl:

„[A] Literatúra […] általlyában tekintve Könyvekbűl ‘s írás olvasás által szerzett tudományt tesz, és így jelenti a’ Könyveknek a’ bennek foglaltt dolgokhoz képest való igaz esméretét. Innen van, hogy ha valaki egyébaránt vele született jeles elmebeli tehetséggel, természeti eszességgel, avagy gyakorlás és tapasztalás által szerzett esméretekkel bír is, de ha nints könyvbűl való tudománnya, ha a’ könyvek’ esméretében nem jártas, az ollyan embert deákúl illiteratusnak az az írástudatlannak, vagyis Literatúra nélkűl való embernek mondgyuk. Ellenben ha szinte valamelly ember a’ maga tselekedeteit rosszúl intézvén, élete’ folyásában szerentsétlen is, mégis ha a’ mellett tanúlt ‘s olvasott ember, őtet az ő tudománybéli esméreteiért Literatusnak az az írástudónak tartyuk…”26

Literátor és literátus: Gedőt tehát nem lehet sem kívülállónak, sem „irodalmár”-nak tartani; helyzetét legjobban talán a „műkedvelő” kifejezéssel írhajuk le. A szó koronként mindig mást jelentett: Az 1800 és 1850 közé eső félszázad magyar tudományos életében döntő fordulat következett be a tudomány intézményesülése és belső struktúrája kialakulásának szempontjából, melynek során elkezdődött az ún. műkedvelők vagy másképp: dilettánsok háttérbe szorulása. Rainer Kolk nyomán, aki a germanisztika intézményesülésének ezzel az aspektusával foglalkozik, úgy foglalhatjuk össze a folyamat lényegét, hogy a dilettánsoktól való elhatárolódás során a műked­velők mozgástere egyre kisebb lett: feladatuk az apró részletek, a kiegészítő adatok összegyűjtésére, a ritka kéziratok, kiadások megszerzése és a tudomány számára hozzáférhetővé tételére korlátozódik.27 A magyar irodalmi életben ebből a szempontból meghatározó jelentőségű volt az 1830-ban lezajlott Conversations-Lexikon-pör. A lexikon kiadása körül kialakult vitában a központi kérdés ugyanis az, hogy egyáltalán kik írják az egyes szócikkeket,28 majd pedig, hogy mire képesek a saját szabályszerűségei alapján működő tudományos életben ezek a „szép érzésű emberek, jeles tisztviselők, jeles polgárok, buzgó hazafiak”, hiszen két író kivételével a többiek „részint valaha fénylő, de már erőtlen elaggott bajnokok; részint korán elért s már hamvatag reményű ifjak s izetlen papirosmázolók; van közöttük egy-két ezen alkalomra született literátor is, ki még azt sem érti, patikai vagy konyhai szerekből áll-e öszve az a csuda lény, mit a tudósok literatúrának neveznek”.29

A tudományfelfogás most ismertetett változásai megfelelő kiindulópontul szolgálhatnak Gedő József életrajzainak értelmezéséhez. Az adatok ugyanis híven tükrözik az átalakulást: A század elején még maga Gedő is tevékeny író: verseket, poétikát, irodalomtörténeti tanulmányokat készít, barátaival folyóiratot tervez. Még 1814-ben is komolyan felmerül neve mint az Erdélyi Muzéum lehetséges munkatársáé. Erre műveltségét, tudását tekintve minden esélye megvan. Ezt bizonyítja szoros kapcsolata Döbrenteivel, Bölöni Farkassal;30 bizonyítják Kazinczy dicsérő szavai: „Ohajtanám hogy Prof. Sárvári Úr olvashatná eggy Gedő József nevezetű Unitárius Földes Úr levelét Döbrenteinél, a’ ki nem csak azt tudja mi jó, hanem azt is, mi lehet jó.”31 Az, hogy végül is tudomásunk szerint nem publikált, nem befolyásolja Gedő „műkedvelő” státusát. A tudományos élet aktív részese, jelenléte magától értetődő, elfogadott. A dilettánsok Kolk által leírt háttérbe szorulásával összhangban van, hogy Döbrentei az 1830-as években, az Akadémia titkáraként, Gedőt a bányászati szakszókincs erdélyi felgyűjtésére kéri föl – s jellemző, hogy Gedő egy másik outsidert, Debreczeni Mártont ajánlja maga helyett32 (l. apró részletek, a kiegészítő adatok összegyűjtése); hogy majd közel két évtized múltán könyvtára segíti Kővári Lászlót történészi munkájában, s hogy az Akadémiának ajándékozza Cserey Mihály históriájának eredeti kéziratos példányát (l. ritka kéziratok, kiadások megszerzése és a tudomány számára hozzáférhetővé tétele). Gedő tehát továbbra is műkedvelő, de ez azt jelenti, hogy már nem „céhbeli”, tevékenysége csak az intézményi kereteken kívül képzelhető el.

Gedő maga is érzékelte, hogy megváltozott az irodalmi életben betöltött státusa: Debreczeni Mártont ajánló levelében a Magyar Tudós Társaság megalakulása feletti örömét fejezi ki Döbrenteinek, de hiányolja Fejér Györgyöt a tagok közül. Hozzáfűzése érzékel(tet)i, érzi, nem igazán jogosult arra, hogy rákérdezzen, miért hagyták ki Fejért az Akadémiáról, illetve ki az egyetem magyar tanszékének professzora: „furtsa dolgok feszitik mellyemet ugyé?”.

Ez a szépen megrajzolt ív a valóságban természetesen nem magyaráz meg mindent, nem alkalmas Gedő személyes döntéseinek – például ifjúkori műveitől való későbbi elhatárolódásának – leírására. Értelmezési keretként azonban kétségtelenül helytálló, kivált, ha összevetjük mind apja, mind pedig fia helyzetével.

Apja életében a tudománnyal való foglalatoskodás csak a szó eredeti értelmében vett dilettáns-ság33 keretein belül lehetséges.34 Az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság, melynek kapcsán az apja neve felmerült, jellegzetes példája ennek: tagjai többnyire nem professzionális tudósok, de a tagok szakértelmét emiatt senki sem vonja kétségbe.

A fia életében azonban más a helyzet, a dilettáns szó jelentésében ugyan­is, mint a Conversations-Lexikon-pör is mutatja, ekkortájt jelenik meg a negatív felhang. Gedő László pedig már nem is elégszik meg azzal, hogy anyagilag, szellemileg támogassa a különféle irodalmi vállalatokat, hanem maga is költőként, drámaíróként kíván fellépni. Az apja ezt már nem tudja elfogadni, jól látszik ez levelezésükből: több alkalommal inti fiát, hogy „írj tehát kedves László! De almanacbéli, folyó iratbéli ditsőségre ne vágyjál, hogy el felezvén magadat, azokban fényes lenni törekedj”.35 Az irodalmat ugyanis az apa szerint „egy qualificalni magát ohajto Iffjunak” ugyanúgy tanulmányoznia kell, mint a muzsikát, az éneket, a nyelveket, az úszást, a lovaglást.36 Támogatja tehát fiát irodalmi próbálkozásaiban, segíti őt tanáccsal, könyvvel, pénzzel, de azzal nem ért egyet, hogy a fia író akar lenni. Ő politikusnak szánja, amihez persze az irodalom (elsősorban a retorika) ismerete elengedhetetlen: „Sallustiust exponálod? jo – azutan Liviust – későbben Tacitust – s mindenek felett Cicerot – ez remek a stylistikában – a nagy gondolatokban azok kifejezésében – és a mire egy status, haza fényes szolgálatjában törekedőnek vigyázni kell, az Oratiokban! – ezekre, nem Romanzera, Balladera, Regékre fordítsd iparodat.”37 Egy 14 éves fiú esetében még túl korai figyelmeztetésnek tűnhet, de ha a húszéveset is erre kell inteni, az a felfogások gyökeres különbségéről tanúskosdik. Gedő József mindenáron le akarja beszélni fiát arról, hogy szépirodalmi pályára lépjen:

„[T]e tehát literatori mozgalmaid által évenként ezentul 2300 Rft fogsz érdemelni. Szerencsét ahoz – ‘s mivel ezelötti leveledbe azt calculáltad: hogy 500 Rft ezüstben elég iffju korodra, tehát neked még sok marad, a’ superplust osztán be adol a bánquba – ‘s 20 esztendő alatt szép capitálisod gyülend, ugy hogy neked Szülőid vagyonkájára semmi szükséged – nem mondottam é: hogy a nagy elme, vagy literatori messiade a leg termékenyebb capitalis a világon. ‘s én javaslom neked: hogy hagyj fel miden sovány Juristasággal, mint Schiller fel hagyott, a sebészséggel; ‘s szenteld magadat az Aeszteticának, ‘s kivált a Dramának, itt van a te üdved, a te szerencséd, a te halhatatlanságod – ‘s én, most oda hagynám a kopár Juristaságot, mennék Pestre, hogy ott mint első nagyságu csillag fel tünnyek, és kápráztassam a szemeket – fennséges a te phantaziád – az eszméket lényekké rögtön által változtatja, ‘s az neked még bizodalmakat fog alakítani a nagy űrben; felséges lakást, életet, bibliothékákat, ‘s az 1001 ejtzakaknak minden tündérségét valosittani! csak rajta, nagy kár lenne mind reád, mind a világra, ‘s a jövő nemzedékekre nézve; hogy egy oly nagy talentom, egy Genie aesteticai, literatori utjárol el vonattassék, 2300 Rfór évenként el veszessen, ‘s a nyomorult, hitván júristai pályán tántorogjon!”38

Mind Gedő József élete, mind a Gedő-család három nemzedéke érzékletesen mutatja az irodalmi élet intézményrendszerének, a műkedvelők státusának változását. Gedő József kéziratos hagyatékának bemutatásakor, értékelésekor tehát nem lehet eltekinteni attól, hogy az irodalmi élet társadalmi keretei, a részvétel társadalmi feltételei döntően átalakultak.

 

Jegyzetek

 

1 A tanulmány korábbi változatának megjelenése: LélekJelenLét, Kolozsvár–Szeged, 2000/4, 47–53.

2 Az anyag számbavétele: The Manuscripts of the Unitarian College of Cluj/Kolozsvár in the Library of the Academy in Cluj-Napoca, compiled by Elemér Lakó and the team initiated by Bálint Keserű, Szeged, 1997.

3 Kozma Gergely Emlékeztető Könyvében Gedő 1778. augusztus 22-t adja meg születése dátumául. L. Kozma Ferenc, Kozma Gergely. 1774–1849. Életrajzi, irodalmi, történeti adalékokkal, Keresztény Magvető, 1876, 15–61. (Kozma, 1876.)

4 Mikó Imre, A bércre esett fa. Bölöni Farkas Sándor életregénye, Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1969, 197–198. A teljes Gedőről szóló rész (egy párbeszédbe szőve) 195–198.

5 A legtöbb összefoglalás Buzogány munkájára megy vissza: Buzogány Áron, Homoród-Szent-Mártoni Gedő József életrajza, Keresztény Magvető, VI. kötet, 1871, 81–92. Ha nem tüntetem föl külön a forrást, az adatokat én is innen veszem. További irodalom: Benkő Samu, Sorsformáló értelem, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971, 238–240.; Magyar életrajzi lexikon, főszerk. Kenyeres Ágnes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, I:579.; Borbáth Károly, A jakobinus káté kolozsvári másolójáról, Korunk, 1963, II:259-261.; Jancsó Elemér, Az erdélyi magyar nyelvművelő társaság iratai, Akadémiai Könyvkiadó, Bukarest, 1955, 403.; Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, III:1089–1090. hasáb; Vasárnapi Ujság 1855. szeptember 16. (37. szám) 296.; Ima H. Szentmártoni Gedő József koporsója mellett Kolozsvártt augusztus 30-kán 1855. Kriza János kolozsvári unitárius pap által.; Kővári László, Erdély nevezetesebb családai, Kolozsvártt, 1854, 95–96.

6 Utóbbira Döbrentei Gábor, Előbeszéd, in Erdélyi Muzéum, 1818. X. füzet, 5–15.

7 Buzogány id. mű, 82. A Kazinczy-levelezés vonatkozó köteteiben nincs nyoma.

8 Kazinczy Ferenc, Erdélyi Levelek, I–II. kötet, bev. Kristóf György, Minerva, Kolozsvár, 1944, I:82.

9 Vasárnapi Ujság 1855. szeptember 16. (37. szám) 296.

10 Lakó Elemér, A Kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtára kölcsönzőinek magyar irodalmi és politikai olvasmányai 1813-1848 között, in Erdélyi Múzeum, 1994/1–2. füzet, 61.

11 Nagyajtai Cserei Mihály históriája. A szerző eredeti kéziratából Kazinczy Gábor által. Pest, 1852. (Újabb Nemzeti Könyvtár. Első folyam) – A kiadásban nincs kommentár, így természetesen Gedőt sem nevezik meg. Cserei Mihály, Erdély históriája [1661–1711], s.a.r., a bevezetőt és a jegyzeteket írta Bánkúti Imre, Budapest, Európa, 1983. – Itt viszont valamilyen oknál fogva Gedó Józsefként emlegetik. (38.)

12 Kozma Gergely Kazinczy Ferencnek, 1805. január 28. In Figyelő, III:220.

13 Lásd a Kozma Ferenc által közölt levélrészleteket Gedő 1804-es leveleiből. (Kozma, 1876.) A szakirodalomból azonban kimaradt Gedő esetleges regényfordítói munkássága, helyette rendszerint Gegő József piarista tanárt említik. Szinnyei lexikonában csak Kozma Gergely életrajzában említi meg Gegő állítólagos fordítói szerepét, a Gegő Józsefről szóló cikkben nem. (L. Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, Budapest, 1891–1914, VI:1441–1443, ill. III:1087–1088.) György Lajos pedig feltehetően Szinnyei életrajzaiból vette át a Gegő szerepére vonatkozó állításokat. (Lásd György Lajos, A magyar regény előzményei, Budapest, 1941, 79, 519.) .) A bibliográfiai adatoknak ellentmondanak a fordítások címlapjai is: Bachich József és Cseri Péter is fordított néhány művet. (Elsőről Szinnyei [I:318] tud, Cseriről nem [II:338–339.])

14 Kozma Gergely Döbrentei Gábornak, 1814. szeptember 17. In Figyelő, II:41. (Kiem. L. G.)

15 Lásd Gedő levelét: Kozma, 1876, 39.

16 Lásd Gedő leveleit: Kozma, 1876, 38–39.

17 Gedő László Gedő Józsefnek, 1833. március 3. Román Akadémiai Könyvtár kolozsvári fiókja kézirattár (továbbiakban: RAK) unitárius anyaga MsU 1272.

18 Gedő József Gedő Lászlónak, 1833. március 24. RAK MsU 938/a (kiem L. G.)

19 Gedő József Gedő Lászlónak, 1835. december 31. RAK MsU 938/a (kiem. L. G.); a passzust idézi Borbáth Károly, A jakobinus káté kolozsvári másolójáról, Korunk, 1963, II:259–261. (Gedő a káté kolozsvári másolója!)

20 Benkő Samu, Bölöni Farkas Sándor, in Uő., Sorsformáló értelem, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971, 238–240.

21 Jancsó Elemér, Az erdélyi magyar nyelvmívelő társaság iratai, Akadémiai Könyvkiadó, Bukarest, 1955, 278.

22 Döbrentei Gábor Gedő Józsefnek, 1831. november 26. RAK MsU 1272. A Manuscript tévesen Gedő Lászlót nevezi a levél címzettjének. A válasz: Gedő József Döbrentei Gábornak 1832. január 12. MTA Kézirattár

23 Kővári László, Erdély nevezetesebb családai, Kolozsvártt, 1854, 6.

24 Benkő Samu, Bölöni Farkas Sándor, in Uő., Sorsformáló értelem, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971, 238. (kiem. L. G.)

25 Pápay Sámuel: A magyar literatúra esmérete, Veszprém, 1808, 29–30. Magyar Minerva IV. kötet (Repr. Veszprém, 1986.)

26 Pápay id. mű, 1–2.

27 Rainer Kolk, Liebhaber, Gelehrten, Experten, in: Wissenschaftsgeschichte der Germanistik im 19. Jahrhundert, hrsg. von Jürgen Forhmann und Wilhelm Voßkamp, Stuttgart, 1994, 48–114.; 61.

28 Fenyéry Gyula, Kérdés, in: Tollharcok. Irodalmi és színházi viták 1830–1847., s.a.r. Szalai Anna, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981, 7. (Szalai, 1981.)

29 Bajza József, Figyelmeztetés pesti magyar könyváros Wigand Ottó Tudományi s Mesterség Közönséges Tárára, in Szalai, 1981, 13.

30 Lásd Jakab Elek tanulmányában idézett levélrészleteket. In Uő., Bölöni Farkas Sándor, Keresztény Magvető, V., 1870.

31 Kazinczy Szentgyörgyi Józsefnek, 1816. október 31. KazLev. XIV:399.

32 Lásd levelét: 1832. január 12. Gedő József Döbrentei Gábornak. (Alsó-Szentmihály­falva) MTAK Kézirattára, M. Irod. Lev. 4r., 55. sz.

33 Lásd pl. a dilettant címszót a Conversations-lexikonban: Közhasznú Esméretek Tára, 4. Kötet, Pesten, 1832, 87.

34 Kolk. id. mű.

35 Gedő József Gedő Lászlóhoz, 1835. november 19. RAK Kt. MsU 938/A

36 Gedő József Gedő Lászlóhoz, 1833. október 10. RAK Kt. MsU 938/A

37 Lásd Gedő József Gedő Lászlóhoz, 1833. március 24. RAK Kt. MsU 938/A

38 Gedő József Gedő Lászlóhoz, 1839. május 2. Hasonlóan az összes 1839-es levélben. RAK Kt. MsU 938/A