B. Gergely Piroska

 

Protestáns felekezetek keresztnévhasználata a XVII. század első felében

 

1. Azt a folyamatot, amelyet a protestantizmus indított el a XVI. századtól az erdélyi magyar keresztnévhasználatban, eddig vizsgálataim során protestáns-katolikus szembeállításban próbáltam meg felderíteni. További lépésként azt vizsgálom, volt-e az erdélyi névhasználatban eltérés a protestantizmuson belül, köthető-e az újítások kezdeményezése valamelyik protestáns felekezethez, vagy egyformán részesek benne. E kérdések felvetésére több meggondolás is késztet. Először is az, ami korábbi vizsgálataimból leszűrhető, hogy tudniillik – az eddig elterjedt általános felfogástól eltérően – a bibliai nevek ekkor még nem kerültek túlsúlyba a protestánsoknál sem a tőlük használt martirológiumi nevekkel, sem a katolikusok XVI–XVII. század eleji bibliai névhasználatával szemben. Protestáns preferenciát csak az ószövetségi neveknél lehetett kimutatni, de ezek többségét is inkább szokatlanságuk, mintsem gyakoriságuk teszi feltűnővé. Ha tehát a protestáns névpreferencia e korban elsősorban az ószövetségi nevekre vonatkozik, nem lehet-e ebben szerepe annak a protestáns felekezetnek, amely a XVI. századi Erdélyben – német és lengyel hatásokat is magába olvasztva – született meg a reformáció radikális ágaként. A Dávid Ferenc alapította antitrinitárius – későbbi nevén unitárius – vallás számára a Biblia ószövetségi része első­rendű jelentőségűvé vált, feltételezhető, hogy ennek a névadásra/vá­lasztásra is hatása volt.

Ennek tisztázását csak e korszakból származó, biztosan unitáriusokhoz köthető, nagyobb névanyag alapján lehet megkísérelni. Forrásul a kolozsvári Unitárius Kollégium elődjének, az 1566–68-as években unitáriussá lett óvári főiskolának a XVII. századból fennmaradt faszcikulusai szolgálnak, amelyekben 1626-tól kezdve évenként naplószerűen feljegyezték az iskola mindennapi életének eseményeit, a diákok fegyelmi ügyeit, az iskolából való távozásukat, visszatérésüket, részvételüket a város életében, főleg a temetéseken vagy ünnepi kántálásokban, másrészt gazdasági kimutatást vezettek a kollégium jövedelmeiről, az adományokról stb. Mindezekkel kapcsolatban az iskola rektorainak, tanárainak és tanulóinak neve sűrűn szerepel e feljegyzésekben.

Ennek a névtani szempontból is nagy értékű forrásanyagnak a közlése kezdődött el a Fontes Rerum Scholasticarum sorozat VII/1. kötetével, mely a fennmaradt legkorábbi, 1626–1648 között készült faszcikulusokat tartalmazza (Dományházi-Laczkovits 1997).

2. Kolozsvár régi városközpontjában: az Óvárban, a város akkori főterén levő unitárius „óvári iskola” 1626-ban, amikortól feljegyzései fennmaradtak, már több mint fél évszázados múltra tekint vissza.1 A XVI. század utolsó harmadától az ekkor többségében unitárius magyar és szász lakosságú város, valamint az unitárius egyház életében is elsőrendű fontosságú intézmény, melynek rektorai (igazgatói) és lektorai (tanárai) külföldi akadémiákat járt, nagyműveltségű, többnyire magas egyházi hivatalokat is betöltő személyek (Kathona 1979. 30–9). De mélyre is zuhan nemegyszer, hisz részese az erdélyi fejedelemséget érő történelmi viharoknak (pl. az Erdélyt végigpusztító Basta generális 1604-ben elveszi az óvári iskolát az unitáriusoktól és a jezsuitáknak adja, csak Bocskai Istvántól kapják majd vissza). Sorsa együtthalad az unitárius egyházéval, így megszenvedi mind a katolikus erdélyi fejedelmeknek (a Báthoryaknak), mind a reformátusoknak (Bethlen Gábornak, a Rákócziaknak) az unitáriusok rovására saját felekezetüket támogató egyházpolitikáját. Kihatnak rá magán az unitárius egyházon belül fellépő, a magyar–szász feszültségektől is fűtött viszálykodások is. Az ismétlődő pestisjárványoknak sokan esnek áldozatul a diákok, tanárok, igazgatók közül. Bizonyára mindennek része van abban, hogy az iskola megelőző fél évszázadából nem maradtak fenn feljegyzések. Az 1626–48 közti idő is válságos korszaka az erdélyi unitarizmusnak: a leginkább köztük megbúvó szombatosok ellen lép fel ekkortól a fejedelmi hatalom meg a kálvinizmus, és a szombatosok kikereséséért „megcirkált” unitárius egyházközségek közül is sok esik ennek áldozatául a Székelyföldön (Maros- és Háromszéken), Dés környékén, a belső-szolnoki és dobokai részeken. Kolozsvárt ez közvetlenül nem érinti, vagy annyiban mégis, hogy egyedül itt maradnak még többségében az unitáriusok, és egyedüli magasabb képzést nyújtó iskolájuk marad az óvári.

A faszcikulusok kezdő éve: 1626 egybeesik Csanádi Pál rektorságának kezdetével. Az iskola ezidőbeli tanárai közül a padovai egyetemet látogatta Csanádi Pál, Dálnoki Nagy Mihály, János és Lőrinc, Árkosi Gelei Benedek, Ózdi Tamás, Solymosi Boldizsár, az oderafrankfurti egyetemet Tordai János és Árkosi Tegző Benedek, a leydeni egyetemre járt Makai Nyírő István és Killyéni György.

A diákoknak azonban sem teljes létszámát, sem teljes névsorát nem lehet e feljegyzésekből megtudni, mert bár nevük sűrűn bukkan fel a faszciculu­sokban rögzített tevékenységekkel, eseményekkel kapcsolatban, olyan évenkénti, többé-kevésbé teljes névsorokat, mint amilyeneket egyes iskolákban vezetett matrikulákban – aláírási jegyzőkönyvekben – találunk, nem tartalmaznak. Valószínűnek tarthatjuk mégis, hogy a diákok többségének a neve előfordul bennük, sőt ismételten is, hiszen ugyanannak a személynek a neve több feljegyzésben is visszatér. Az azonos nevet viselő különböző személyek szétválasztása is fontos – egyéb szempontok mellett – a diákok neveinek névtani célú vizsgálatában. Nagy segítségére van mindebben a kiadvány használójának a csatolt névmutató, melyben a rektorok, a tanárok és diákok nevei személy szerint szétválasztva szerepelnek, feltüntetve mellettük évszámnyi pontossággal a faszcikulusokban említett tevékenységeiket, kollégiumi életük eseményeit, pályájuk és életsorsuk alakulását ez idő alatt.

3. A feljegyzésekben szereplő személyek nevei latinosított alakban szerepelnek: a keresztnevek teljes következetességgel latin megfelelőjük alakjában, mellettük – a kor iskolai szokása szerint – a származási hely van feltüntetve magyaros vagy latinosított formákban (pl. Ajtai, Bölöni, Dálnoki stb. – Bolgaciensis ’Bolkácsi’ Cibiniensis ’Szebeni’, Coronenses ’Brassói’), olykor ugyanaz a név váltakozik mindkét formában (Pl. Baranyai ~Barovius).

A diákok közt magyarok és szászok is vannak. A magyarok száma azonban sokszorosa a szászokénak annak ellenére, hogy Kolozsvár lakossága körében ez az arány jóval kiegyensúlyozottabb. A kollégium szász diákságának nem kis része ugyanis az 1620-as évek elején kálvinistává lett, és ki is lépett az unitárius óvári iskolából (melynek János Zsigmondtól építtetett dísztermét Bethlen Gábor át is adja nekik templomul). Az Erdély más részein, elsősorban a Szászföldön (Brassóban és Szebenben meg Beszterce környékén) lakó szászok közül csak kevesen követték a reformáció radikalizációját, zömük lutheránus maradt. Az ágostai hitvallású lutheránus szászok elhatárolták magukat a helvét hitvallású és méginkább az unitáriussá lett szászoktól, sőt megtiltották iskoláik látogatását mindazoknak, akik egyházi hivatalt akartak náluk betölteni. Így a faszcikulusokban mindössze 26 diák neve mellett szerepel a „saxo”, és ez az összes személyeknek mindössze 6,1 %-a. Bár még több személy szász származását lehet gyanítani, főleg származási nevük alapján, őket mégsem soroltam közéjük, minthogy a „saxo” minősítés velük kapcsolatban egyáltalán nem tűnik fel.

A keresztnévhasználatot a felekezeti hatás mellett – mely mostani vizsgálatunk fő célja – más tényezők: népi, földrajzi, szociális tagolódás is befolyásolhatja. Ezért elkülönítem a magyarok és szászok keresztneveit az alábbi vizsgálatban, melynek során az unitárius iskola tanulóinak és tanárainak keresztnévanyagát tekintem át a nevek gyakorisága és egyházi tagozódása szempontjából (bibliai: ó- és újszövetségi, martirológiumi nevek). Az unitárius tanárok és diákok keresztneveiről a gyakorisági ranglista nyújt összefoglaló képet2 (lásd a csatolt táblázat első felét). Ezen a nevek gyakoriságuk csökkenő sorrendjében állnak viselőik abszolút és arányszámával.3. A magyarok keresztneveit a szászok keresztneveinek ranglistája követi.

Az óvári iskola ez időben kimutatható 397 magyar diákja és tanára 31 féle keresztnevet viselt. A leggyakoribb keresztnév: a János, de majdnem ugyanolyan gyakori még az István és a Mihály is, a magyar unitáriusok 38,78 százaléka ezt a három nevet viseli. Közel áll hozzájuk gyakoriságban még a György is, az utána következő Andrást viszont már csak fele annyian viselik, mint a leggyakoribb neveket. A magyaroknak több mint felénél csak ezt az öt nevet találjuk. Rajtuk kívül az első tíz megterheltebb név közé tartozik még a Péter, Ferenc, Mátyás, Márton és Pál. Az első tíz név között hét bibliai (1 ó-, 6 újszövetségi) és négy martirológiumi név van. Tíznél valamivel több viselője van még a Tamás, Gergely és a Miklós névnek (pozíció­számuk 11–13.). Kilenc és öt között van a Balázs, Dániel, Sámuel, Boldizsár és Bálint név viselőinek száma (poziciószámuk 14–18.). A gyakoribb ószövetségi nevek: Dániel, Sámuel tehát a közepes gyakoriságú nevek rangsorának végén állnak. A közepesen gyakori nevek többsége viszont martiro­lógiumi név. A ritka keresztnevek fele arányban bibliaiak:Demeter, Jakab (újszöv.), Gábor, Simon (ószöv.), illetve martirológiumiak: Lőrinc, Benedek, László, Zsigmond.

Az egészen ritka nevek között a martirológiumi Antal, Gáspár és Kelemen mellett az ószövetségi Rafael is szerepel. (Azonosíthatatlan számomra az egyszeri előfordulású Chomor név, ezért a statisztikából kihagytam.)

Összegezve a nevek egyházi jellegű csoportjainak megoszlását: a magyar unitáriusok keresztneveinek valamivel több, mint fele (16) bibliai név (9 újszövetségi, 7 ószövetségi), és felénél valamivel kevesebb (14) martirológiu­mi név.

A szász unitáriusok keresztnévhasználata több tekintetben is eltér a magyarokétól. A náluk föllelhető 16 keresztnévből hat: Ádám, Jeremiás, Joachim, Thimoteus, Wolphgangus, Zakariás a magyaroknál nem tűnik fel. Ezek egy kivétellel mind bibliai nevek, és nagyban hozzájárulnak, hogy e névcsoport aránya a szászoknál magasabb, mint a magyaroknál (12 bibliai 4 martirológiumi név). A bibliai nevek közt az ószövetségiek ugyanolyan arányban jelentkeznek náluk is, mint a magyarok körében (7 új-, 5 ószövetségi név).

4. A keresztnévhasználat szempontjából is fontos számba venni, honnan, milyen vidékek névanyagából tevődik össze ez a névállomány. A nevek földrajzi tagozódása kisebb-nagyobb mértékben minden időben befolyásolja a névállomány összetételét. Az óvári iskola mint az erdélyi unitáriusok legmagasabb szintű képzést nyújtó, egyedüli intézménye azonban nyilvánvalóan egész Erdélyből, sőt Erdélyen kívüli területekről is vonzza a magasabb képzettségre vágyó unitáriusokat. Az itt összegyűltek keresztnevei tehát a névföldrajzi különbségeket egybeolvasztó vagy pontosabban: kiegyenlítő képet nyújtanak az unitárius névhasználatról.

Az, hogy honnan verbuválódnak egy-egy iskola tanárai és diákjai, megállapítható a keresztnevek mellett – családnévszerűen – álló származási névből. Az eddigi fontos iskolatörténeti monográfiák4 ezt a módszert megalapozták, és sikerrel alkalmazták.

A származásnevek alapján az óvári főiskolába Erdélyből legtöbben Udvarhelyszékből jöttek (37 féle helységre utaló név), utána Háromszékről (29 féle helységre utaló név), Kis-Küküllő megyéből főként Dicsőszent­márton és Erzsébetváros környékéről (19 féle helységre utaló név), Nagy-Küküllő megyéből főleg Nagysink, Medgyes és Segesvár környékéről (13 féle helységre utaló név), Torda-Aranyos megyéből főleg Torockó környékéről (13 féle helységre utaló név), Kolozs megyéből 10, Marosszékről 9, Alsó-Fehér megyéből 5, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód és Szeben megyéből 3-3, Szilágy megyéből 2 féle helységre utaló származásnévvel találkozunk, és egy szász diák neve Brassóra utal.5 Erdélyen kívüli tájakról legtöbben Baranyából látogatják a kolozsvári unitárius főiskolát, de vannak Sárosból és más északkelet-magyarországi megyék helységeiből is (Krajcár, Büdöskút, Ózd, Domba). A Rofai név talán Tisza-Roffra, a Tokodi esetleg az Esztergom megyei Tokodra, a Tököli talán a Pest közelében levő Tökölre, a Tömösvári ö-ző alakjával is Temesvárra utal.

5. A fenti vizsgálat eredményei azonban önmagukban még nem, hanem csak más protestáns felekezet egykorú és hasonló jellegű névanyagával szembesítve válaszolhatnak feltett kérdésünkre: volt-e a protestáns névpreferencia kezdeményezésében valamelyik felekezetnek a többinél nagyobb szerepe. E szembesítésre lehetőséget nyújt annak a szatmári református gimnáziumnak az 1610–1737-es évekből fennmaradt matrikula-kódexe – rendszeresen vezetett iskolai anyakönyvei –, melyet a szatmári iskolák történeti iratanyagai közt tett közzé Bura László (1994a) a Fontes Rerum Scholasticarum V. kötetében. A szatmári Református Kollégium 1852-ig terjedő fennmaradt teljes iratanyagára alapozva Bura László (1994b) átfogó iskolatörténeti monográfiában is feldolgozta az iskola három és fél évszázados történetét. Ebből a két forrásból merítve vizsgálom meg először külön a túlnyomó többségében minden bizonnyal reformátusoktól használt keresztnévállományt az 1610–49 közötti évekből. Ez az Unitárius Kollégiumnak a jelenlegi vizsgálatba bevonható névanyagával időben is nagyjából egyező és azonos társadalmi csoportból származó névanyag alkalmas a korabeli református névhasználat megvilágítására, majd a két felekezet közti párhuzamok és különbségek megállapítására.

Szatmáron már az 1535 utáni évektől kezdett működni alsóbb szintű protestáns-humanista iskola, mely 1610-től Milotai Nyilas István szatmári református lelkész közreműködésével magasabb szintre emelkedett: kollégiumi típusú „középfokú iskolává”, gimnáziummá vált. A debreceni kollégiummal állt közelebbi kapcsolatban, felépítésében, belső rendjében, tananyagában is főleg ezt követte, vagyis ennek partikulája, résziskolája volt. Tanárait is jórészt innen meg Sárospatakról kapta.

A vizsgált időszakban az iskolai anyakönyvek: a Matricula studiosorum a felsőbb osztályos, ún. tógás diákok névjegyzékét tartalmazza tanévenként. A név mellett még bejegyzik tisztségeiket, a tanulmányi előmenetelükre és magatartásukra vonatkozó minősítést, fegyelmi megrovásaikat stb.6

1610-től folyamatosak a matrikulák egészen az 1620-as évek végéig. Viszont 1628–31 közt hiányoznak, majd öt éven át megint folyamatosak, 1636-tól ismét öt éves űr van, a negyvenes években pedig átlag minden második évből van diáknévsor. A hiányok oka nem ismeretes (Bura: i. m. 26,29).

A személynevekben e matrikulák a keresztnevek latin megfelelőit mutatják, a mellettük álló származásnevek legnagyobb része magyar formájú, pl. Joannes Martonffalvi, Andreas Szatthmari, Stephanus Zolyomi stb., ritkábban előfordulnak latinosított pl. Simon Miklostelkensis, illetve latinra fordított alakban, pl. Andreas Medio Montanus, Stephanus, Saxopolitanus, Ladislaus Opuliensis stb. A családnevet helyettesítő származásnevek itt is általánosak, kivéve a szász diákokat, akik vagy csak családnevükön pl. Joannes, Schulerus, Matthias Hamburki, vagy családnevükön és származásnevükön szerepelnek, pl. Tobias Telmanus Nagyschelkensis, Jeremias Meraes Cibinensis, Johannes Herberk Heltensis stb.

A diáknévsorok előtt a matrikulák az adott évben az iskola élén álló igazgató nevét is közlik. Innen és egy 1724 körül keletkezett utólagos összeállításból (l. Fontes V. 9) tudjuk, hogy 1610 és 49 között a következő – szinte évenként változó – (professzor címet viselő) igazgatók voltak: Foktövi Mihály, Tóthfalusi Márton, Tasnádi K. Imre, Kecskeméti Mihályfi János, Túri Sz. János, Sztánai P. István, Viski B. Márton, Szatmárnémeti István, Putnoki T. János, Csernai P. Ferenc, Lázári E. Gáspár, Szepsi Korotz Gáspár, Jánki T. János, Kecskeméti Mátyás, Szikszai Gergely, Vári Bálint, Szatmári Lázár Miklós, Vári M. Miklós, Vásárhelyi István, Bősházi B. Márton, Csomai I. Bálint, Patai Mátyás, Detsi Gáspár, Ürményi P. Mátyás.

A tanítók és diákok nevei az egymás utáni évek matrikuláiban természetszerűleg visszatérnek aszerint, hogy viselőik hány évet töltenek az iskolában. A nevek személyekhez kötése a matrikulákat közlő kötet mutatójában nem történt meg7, így ezt a névtani statisztikákhoz nélkülözhetetlen műveletet magam végeztem el. Az időben folytonosságot mutató azonos nevet azonos személyhez tartozónak tekintettem, ha viszont hat évnél hosszabb időkihagyással jelentkezett az azonos név újra, más személyhez való tartozását valószínűbbnek tartottam, tudniillik a tanulmányi idő háromfokozatú gimnáziumban rendes körülmények között hat évig tarthatott. A hibalehetőségek teljes kiküszöbölésére nem volt módom.

A szatmári kollégium 1610–49 közötti keresztneveiről készült gyakorisági ranglista a csatolt táblázat második felében látható. Itt is külön szerepelnek a magyarok és szászok nevei (a szatmári református iskolában Bura László statisztikája szerint az egész XVII. században mindössze 15 szász diák tanult, i. m. 35–6).

Számításaim szerint ez idő alatt 697 magyar személy neve fordult elő az anyakönyvekben, ők 41 féle keresztnevet viseltek. A leggyakoribb az István, közel áll hozzá a János, gyakoriságban a harmadik nevet, a Mihályt azonban már jóval kevesebben viselik (az 1–2. név között csak kétszázaléknyi, a 2-3. név között viszont 6%-nyi az eltérés a név viselőinek számában). E három név valamelyikét viseli az összes matrikulabeli személyeknek csaknem fele (45,61%-a). A nagyobb megterheltségű keresztnevek közé még az András tartozik. Közepes megterheltségű a Márton és a vele egyforma gyakoriságú Péter, közel áll hozzájuk a Pál és a György, náluk valamivel ritkább a Miklós (9.), meg az azonos gyakoriságú Ferenc és Gergely (10–11.). Ezt az első tíz, illetve tizenegy nevet találjuk meg az összes személyek 82,73 százalékánál. A leggyakoribb tíz névből 6 bibliai (5 új-, 1 ószövetségi) és 4 martiroló­giumi név. A ritkább nevek határvonalán áll a Tamás, Mátyás, Gáspár és Bálint (12–5.). Tíz alatt marad az előfordulása a Balázs, Lukács, Sámuel, Benedek, Dávid névnek; köztük van a két viszonylag gyakoribb ószövetségi név, a Sámuel (18.) és a Dávid (20.). Mindössze három-négyszer tűnik fel a vizsgált időszakban a Demeter, Albert, Imre, László és az ószövetségi Simon név. Az egészen ritkán előforduló nevek közt találunk még több ószövetségi nevet, mint Boldizsár, Dániel, Ábrahám, Illés, Tóbiás és Zakariás. Ezek meg két újszövetségi név révén a bibliai nevek többségbe kerülnek a ritka nevek között a martirológiumi nevekkel szemben.

Az egyházi jellegű névcsoportok arányai tehát a szatmári református gimnázium magyar névanyagában a következőképpen alakulnak: az előforduló 41 névnek több mint fele bibliai név, ebből 11 újszövetségi és 10 ószövetségi, mellettük 19 martirológiumi nevet használnak.

A szászoktól viselt keresztnevek egyetlen kivétellel mind bibliaiak, fele-fele arányban ó-, illetve újszövetségiek.

Ez a névanyag névföldrajzi szempontból éppoly kiegyenlített, mint az óvári iskolabeli unitáriusoké, mert tanulói szintén nagy területről gyűltek össze. Részletes és pontos képet nyújt erről az iskola monográfiájának A diákok származáshelye című fejezete (Bura i. m. 30–41). Ebből az 1610–49-es évekre vonatkoztatható adatokat emeljük ki. Eszerint az iskola ekkori diákjainak 29–41 százaléka Szatmár megyéből, 5–15 százaléka az erdélyi megyékből (főleg a szomszédos Kraszna, Közép- és Belső-Szolnok, illetőleg a távolabbi Alsó-Fehér és Küküllő megyékből), 1–9 százaléka a székelyföldi megyékből, 1–4 százaléka a Szászföldről, 31–51 százaléka pedig Erdélyen kívüli megyékből (különösen sok Abaúj, Bereg, Hajdú, Nógrád, Pest, Szabolcs, Ugocsa, Ung, Zemplén megyéből, kevesebb pedig szinte az ország valamennyi megyéjéből) származott. Keresztneveik közt így a nyelvföldrajzi különbségek egybemosódnak, s a reformátusok névhasználatának általános képét tükrözik.

6. Ezek után sort kerítünk e két protestáns felekezet keresztnévhasználatának egybevetésére, mely választ adhat feltett kérdésünkre.

Először hasonlítsuk össze a magyar unitáriusok és reformátusok körében használt keresztnevek egyházi jellegű csoportjainak arányait!

 

Egyházi jellegű

népcsoportok

Unitáriusok

számuk

keresztn.

%

Reformátusok

számuk

keresztn.

%

Bibliai nevek

16

53,33

21

52,50

Újszövetségi nevek

9

30

11

27,77

Ószövetségi nevek

7

23,33

10

25

Martirológiumi nevek

14

46,66

19

47,50

 

A kapott eredmények azt mutatják, hogy alig van különbség a két protestáns felekezet között a bibliai és martirológiumi nevek használatában. Elhanyagolhatónak tekinthető az a parányi (egy százaléknyi) többlet is, amely az unitáriusoknál a bibliai nevek javára szól. A Biblia új-, illetve ószövetségi részében szereplő nevek arányai közt már egy kevéssel nő az eltérés, de meglepő, hogy nem a feltételezett irányban, azaz nem az unitáriusoknál több az ószövetségi név, hanem a reformátusoknál, náluk viszont kevesebb az újszövetségi név, mint az unitáriusoknál. Ezt a felekezetek jellegével némileg ellentétes eredményt akkor tudjuk véglegesnek elfogadni, ha majd lehetőségünk lesz az unitáriusok névhasználatát is hosszabb időszak nagyobb névanyagán vizsgálni. A református névanyag ugyanis jelenlegi vizsgálatunkban forrásuk korábbi kezdetéből és anyakönyvi jellegéből adódóan is nagyobb az unitáriusnál, s ez bizonyos arányeltolódást is okozhat.

Egybevetésünket folytassuk a leggyakoribb tíz keresztnévvel. Ezek közt a bibliai és a martirológiumi nevek aránya az unitáriusoknál 7:3, a reformátusoknál 6:4. Az eltérés itt is kicsi, a névegyedekben pedig még kisebb, hiszen majdnem azonosak e nevek még sorrend tekintetében is mindkét felekezetben (lásd a ranglistát). De a Mátyás csak az unitáriusoknál, a Miklós pedig csak a reformátusoknál van a nagy gyakoriságú csoportban.

A közepesen gyakori nevek egybevetésekor tapasztaljuk az ószövetségi nevek valamelyes túlsúlyát az unitáriusoknál: a Dániel, Sámuel és a Boldizsár megterheltsége náluk ugyanis nagyobb, mint a reformátusoknál, akiknél a Sámuel mellett csak a Dávid tesz még szert közepes gyakoriságra.

A ritka nevek sorában a reformátusoknál viszont több (7) ószövetségi nevet találunk, mint az unitáriusoknál (3), az Ábrahám, Illés, Tóbiás, Zakariás csak az előbbieknél, a Rafael csak az utóbbiaknál tűnik fel.

A reformátusok névanyagában több olyan újszövetségi és martirológiumi név is szerepel, mely nincs meg az unitáriusoknál, ilyen az újszövetségi Lu­kács és Bertalan, illetve a martirológiumi Albert, Imre, Bernát, Menyhért, Sebestyén.

A reformátusok tehát minden egyházi névcsoportból többféle nevet használnak, mint az unitáriusok.

Azt a feltételezést tehát, mely vizsgálatunknak kiindulópontja volt, hogy tudniillik az unitárius felekezetnek kezdeményező szerepe lehetett a protestáns névpreferencia kialakításában, jelenlegi eredményeink nem igazolták. A XVII. század első felében a református és unitárius hatás a keresztnévhasználatban hasonló jelleggel párhuzamosan érvényesült.

A tőlem korábban megvizsgált protestáns névanyagokhoz – mind az akadémiták, mind a székely székek XVI., illetve XVII. századi neveihez – képest új jelensége mostani vizsgálatunknak, hogy a bibliai nevek túlsúlya kezd mutatkozni a martirológiumi nevekkel szemben mindkét protestáns felekezetben. Ebben minden bizonnyal része van annak, hogy a most vizsgált iskolai névanyag felekezetileg homogénabb, mint a korábban tanulmányozottak, de jelezheti – és ez is valószínű – a protestáns névpreferenciának időben előrehaladó kibontakozását.

 

A kolozsvári Unitárius Kollégium

keresztnevei (1626-48)

A szatmári Református Kollégium

keresztnevei (1610-49)

Rangsor

Keresztnevek

Fő

%

Rangsor

Keresztnevek

Fő

%

1

2

3

4

5

6

7

8

1.

Johannes

~Joannes

54

13,60

1.

Stephanus

129

18,50

2–3.

Michael

50

12,59

2.

Johannes

~Joannes

113

16,21

 

Stephanus

50

12,59

3.

Michael

76

10,90

4.

Georgius

43

10,83

4.

Andreas

65

9,32

5.

Andreas

25

6,29

5–6.

Martinus

33

4,73

6.

Petrus

17

4,28

 

Petrus

33

4,73

7.

Franciscus

16

4,03

7.

Paulus

30

4,30

8.

Mattheus~

Matthias

14

3,52

8.

Georgius

29

4,16

9–10.

Martinus

13

3,27

9.

Nicolaus

25

3,58

 

Paulus

13

3,27

10–11.

Franciscus

22

3,15

11.

Thomas

12

3,02

 

Gregorius

22

3,15

12.

Gregorius

11

2,77

12.

Thomas

19

2,72

1

2

3

4

5

6

7

8

13.

Nicolaus

10

2,51

13.

Mattheus~

Matthias

12

1.72

14.

Basileus

9

2,26

14–5.

Caspar

10

1,43

15.

Daniel

8

2,01

 

Valentinus