Kovács Sándor

 

Az unitárius egyházi irodalom, avagy kísérlet annak összefoglalására

 

A magyar unitárius egyház megalakulása óta fontosnak tartotta a Szentírás üzenetét szóban és írásban minél szélesebb körben terjeszteni. A XVI–XVIII. század hitvitairodalma, prédikációskötetek, katekizmusok és énekeskönyvek tekintélyes száma adja az újonnan alakult felekezet irodalmának első termését. Szervezett keretek között működő unitárius egyházi irodalomról a kiegyezés utáni esztendőkben beszélhetünk. Az 1861-ben megindított Keresztény Magvető volt az a forrás, ahonnan a liberális teológia erei szétágaztak, és behálózták a történelmi Magyarország területén élő unitárius közösségeket. Brassai Sámuel azon jóslata, hogy az unitarizmus a jövő vallása, jogos bizakodással töltötte el a XIX. század unitáriusait. A korszak meghatározó személyiségei és teológusai, Jakab Elek, Kanyaró Ferenc, Kőváry László, Brassai Sámuel, Kriza János, Ferencz József, Albert János, Péterfi Dénes és Simén Domokos „a jövő vallását” látták koruk unitarizmusában. Az unitárius jövendőbe vetett reménységet táplálta az 1885. augusztus 29-én megalakult Dávid Ferenc Egylet, mely céljául tűzte ki „az unitárius keresztény vallás, a hit- és erkölcstudomány és neveléstan körébe tartozó elvek és kérdések tisztázását, terjesztését, a keresztény vallásos és erkölcsi élet ápolását és emelését.” Az első évek legfontosabb eredménye 1888-ban az Unitárius Közlöny megindítása volt. Míg a Magvető a tudományos teológiai irodalmat szolgálta, a Közlöny az unitárius néplap szerepét töltötte be. E két jeles múltra visszatekintő folyóirat mellett 1905-ben megjelent az Unitárius Egyház című, főként egyháztársadalmi kérdésekkel foglalkozó kiadvány, majd 1907-ben az Unitárius Szószék, az unitárius lelkészkör egyházszertartástani dolgozatokat tartalmazó lapja.

1912-ben Egyháztársadalom címen a küküllői egyházkör unitárius lelkészei szerkesztette folyóirat is megindult. Ezek az időszaki sajtótermékek 1918-ig zavartalanul szolgálták rendeltetésüket, és szóltak ahhoz az olvasóréteghez, melyet szerkesztőik megcéloztak, elsősorban, de nem kizárólagosan, az unitárius egyháztagokhoz.

Az unitárius egyházi irodalom első korszakát (1861–1918) a liberális keresztény teológia és az unitarizmus huszadik századi missziójában való derűlátó hit jellemezte.

A második korszakot (1918–1948) a világháborúk borzalmait átélt közösség politikai, nemzetiségi, egyháztársadalmi és teológiai útkeresése jellemzi. Az Amerikából hazatért Szent-Iványi Sándor 1927-ben Újraértékelni (Unitárius Szószék 1927.) cikkében az erdélyi unitarizmus újraértékelését sürgeti. „Látnunk kell – írja –, hogy a jelen unitárius theológia sem hivatalosan, sem gyakorlatilag nem döntött még a legelemibb kérdések felett sem, így, hogy vajon theisták, deisták, pantheisták, vagy agnosztikusok vagyunk-e?” A korszak vezető rendszeres teológusát, Varga Bélát is hasonló kérdések foglalkoztatták. Az 1935-ben írt Istenről való tudásunk gyarapodása a tudomány legújabb eredményei alapján (Unitárius Szószék 1935.), valamint az egy évvel később megjelent A szabadelvű kereszténység vallásos alapja (Kv. 1937.) című tanulmányában a vallásos liberalizmus alapelveit veszi revízió alá, és megállapítja: „a liberalizmusnak nem szabad többé a vallást sem elteoretizálni, sem elesztétizálni. A vallást nem lehet tisztán tudományosan, sem arisztokratikusan individuális módon kezelni. A vallást cselekedni kell a közösség érdekében. Ez a liberalizmus eredeti feladata. Minden egyéb hozzáadás.” 

Az 1918-ban kezdődő egyháztársadalmi átalakulással párhuzamosan az egyházi irodalom is jelentős változáson ment át. Az 1920-ban megalakult Unitárius Irodalmi Társaság zászlaja alá gyűjtötte az unitárius tollforgatókat, és céljául tűzte ki a szétfolyó unitárius irodalom egy mederbe terelését, valamint az 1918-ig zavartalanul megjelenő Keresztény Magvető újbóli kiadását. A Keresztény Magvető 1922-től, az 54. évfolyammal kezdődően 1944-ig, a 76. évfolyamig jelent meg, mintegy százhúsz szerző ezernél is több dolgozatát juttatta el az olvasóhoz. A Keresztény Magvető Füzetei sorozatban a folyóiratban közölt fontosabb tanulmányok különlenyomata jelent meg, 1929–1944 között 45 füzetben. Az Unitárius Irodalmi Társaság (UIT) égisze alatt öt sorozat is útnak indult, közülük az UIT Szakkönyvtára hat, az Unitárius Könyvtár tizenkilenc füzettel gazdagította az egyházi irodalmat. Az UIT kiadványai, az UIT kis könyvtára sorozatban egy-egy kisfüzet, az Unitárius Ének- és Zeneközlöny címen egy füzet jelent meg.

1929-ben S. Nagy László és Szent-Iványi Sándor javaslatára „az unitárius szellemű és vonatkozású hitéleti és világnézeti kérdéseknek a nyomtatott betű útján való minél szélesebb körű terjesztésére” megalakult az Unitárius Egyház Sajtó és Iratterjesztő Bizottsága, amely Szabadelvű Vallásos Értekezések címen 1932–1938 között 12 hosszabb-rövidebb dolgozatot adott ki.

Az időszaki sajtó is újabb folyóiratokkal gyarapodott. 1920-tól a Kolozsvártól elszakított Duna-Tisza egyházkör esperes-vikáriusa, Józan Miklós Unitárius Értesítő címen szerkesztett lapot. 1923 januárjában indult, és egyetlen száma jelent meg a Balázs Ferenc és Szent-Iványi Sándor szerkesztette Vasárnap Délután című füzetnek. 1930–1936 között jelent meg a Kévekötés, az Egyetemes Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Köreinek lapja. Kövendi Élet címen (1933–1938) Fikker János egyházi, társadalmi, gazdasági híradót szerkesztett. Unitárius Evangélium címen 1933–1934-ben Kiss Elek szerkesztett lapot. Ennek könyv- és füzetsorozatában egy-egy kiadvány jelent meg. Unitárius Hírnök címen 1933–1938 között, Lőrinczi Dénes és Lőrinczy Géza szerkesztett újságot a Bukarestben és az ó-királyságban élő unitáriusoknak. A dél-erdélyi unitárius gyülekezetek lapját Unitárius Jövendő címen szerkesztette és jelentette meg 1939–1942. között id. Kovács Lajos.

A harmadik korszakban (1948–1968) a kommunista parancsuralmi rendszer hallgatásra kényszerítette az Unitárius Egyházat is. Ebben az időszakban Káté, Énekeskönyv és Imakönyv kivételével alig jelenhetett meg vallásos kiadvány. 1954-ben Dávid Ferenc mártír-halálának 375-ik évi emléke címen egy 24 lapnyi terjedelmű kis füzet, 1956-ban a Kis Biblia, Bibliai történetek címen az unitárius valláserkölcsi bizottság jelentetett meg egy valláskönyvet. 1962-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal még megjelent az Unitárius Naptár. 1948–1968 között egyetlen unitárius folyóirat sem jelent meg Romániában.

A negyedik korszakot (1968-tól napjainkig) értékmegtartás, hagyomány­tisztelet és megújulás jellemzi. 1968-ban az Unitárius Egyház fennállásának 400-ik évfordulójára nagyszabású ünnepségsorozatot és emlékzsinatot szerveztek. Erre az alkalomra készült el és jelent meg a Négyszáz év 1568–1968 című emlékkönyv. 1971-től a 77. évfolyammal kezdődően újraindult a Keresztény Magvető, 1990-ben az Unitárius Közlöny, 1999-ben az Unitárius Szószék. Az unitárius egyházi nyomda kiadványai, ha nem is robbanás­szerűen, de lassan bekerültek az egyháztársadalmi vérkeringésbe.

A speciális teológiai szakcsoportok irodalmának bemutatásán keresztül átfogóbb képet kapunk az unitárius egyházi irodalom alakulásáról.

 

1. Gyakorlati teológia

 

A gyakorlati teológia első korszakának (1861–1918) meghatározó egyénisége Ferencz József és Péterfi Dénes volt. Előbbi Egyházszertartástan című dolgozatával az unitárius liturgia mikéntjét határozta meg, utóbbi Jézus asztalánál (Kv. 1900.) és Unitárius Kereszténység (Bp. 1907.) című kötetével szabott irányt az unitárius prédikációirodalomnak. Az 1896-ban kiadott, majd 1907-től rendszeresen megjelenő Unitárius Szószék is a lelkészek szószéki munkáját segítette. Az első korszak jelentősebb szerzői: Albert János: Imakönyv templomi használatra (Kv. 1873.), Csifó Salamon: Szolgálat az Úr előtt (Kv. 1905.) és Györfi István: Az ember templomi beszélgetései (Kv. é. n.).

A második korszak prédikációirodalma jelentős.  Tizenegy szerző 21 prédikációs kötete jelent meg (1918–1948), ezek mellett pedig rendszeresen közölte a prédikációkat az Unitárius Szószék és a Keresztény Magvető. A Szószékben megjelent beszédek nem egy esetben önálló prédikációs kötet anyagát képezték. Bölöny Vilmos (Prófétáljatok, Székelyudvarhely 1925.), Vári Albert (Keressétek először Istennek országát, Székelyudvarhely 1927.), Weress Béla (Íme az ember, Déva 1932.), Bíró Lajos (Virágok, Hódmezővásárhely 1932.), Simén Dániel (A lélek megszólal, Székelyudvarhely 1936.) egy-egy kötettel, Orbán Lajos (Bizonyságtevés, Székelyudvarhely 1918.; Prédikátor. Egyházi beszédek, Székelykeresztúr 1922.), Kovács Lajos, (Ébresztgetés, Kézdivásárhely é. n. [1931.], Az én hitem, Brassó 1922.), Józan Miklós (Aratás, Kv. 1943., Szemtől-Szembe, uo. 1944.), két-két kötettel  Szent-Iványi Sándor (Jézus emberarca, Kv. 1929, Világosság felé, Kv. 1935., Áldott percek, Kv. 1935.), és Kelemen Imre (A lélek asztalánál. Úrvacsorai beszédek, Homoródoklánd 1940., A keresztény élet kapujában. Úrvacsorai beszédek, uo. 1940., Őrhelyemen. Ünnepi és alkalmi beszédek, uo. 1941.) három-három kötettel, Ütő Lajos (Bölcső mellett. Keresztelési beszédek, Székelykeresztúr 1928., Megnyilatkozásunk helye. Úrvacsora­osztási ágendák, uo. 1926., Myrtusok között. Esketési beszédek, uo. 1927., Nébó hegyén. Temetési beszédek, uo. 1936.) négy kötettel járult hozzá az unitárius prédikációirodalomhoz.

A gyakorlati teológia elméleti megalapozásával Ürmösi József foglal­kozott, főként német nyelvterületen megjelent szakmunkák fordításával, átdolgozásával járult hozzá a szakcsoport tudományos megalapozásához. Első tanulmánya Igehirdetésünk kívánalmai címen 1921-ben jelent meg Székelyudvarhelyen. A gyakorlati teológia főbb irányelvei cím alatt 1929-ben uo. jelentette meg Niebergall Friedrich és Schian Martin munkái alapján készített összefoglaló tanulmányát. Gyakorlati prédikációtan (Székelyudvar­hely 1928.) című munkája is M. Schian: Praktische Predigthlehre műve alapján készült. A lelkipásztori gondozás és a gazdasági szociális kérdés cím alatt é. n. [1916-ban] jelent meg egy értekezése. Ébert András Szórványban lakó híveink lelki gondozásának tervezete (Székelyudvarhely 1918.) címen a szórványkérdésről és szórványgondozásról értekezett. A keresztény pásztor és a dolgozó gyülekezet (Székelyudvarhely 1928.) címen Kiss Sándor Gladden Washington kongregacionalista lelkész dolgozatát fordította magyar nyelvre, és egészítette ki négy fejezettel. Ugyanő fordította és adta ki Martineau életrajz és beszédek című munkáját (Kv. 1943.).

A gyakorlati teológia körébe tartozik a Ferencz József által írt és Vári Albert átdolgozásában 1930-ban megjelent Unitárius Kistükör. Az unitárius egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya. A vallásos nevelést segítő tankönyvek írói közül említésre méltó: Vári Albert Bibliai képek az Újszövetségből (Kv. 1932.), Istenországa munkásai (Kv. 1928.), Keresztény egyháztörténelem (Torda 1932.), Keresztény egyháztörténelem unitárius kö­zépiskolák V. osztálya számára (Kv. 1923.), Ürmösi József: Bibliai történetek. Ószövetségi rész II. osztály számára (Kv. 1923.), Bibliai tör­ténetek III. osztály számára (Kv. 1923.), Az unitárius egyház rövid története az elemi népiskolák V. osztálya használatára, (Székelyudvarhely 1923.), Benczédi Pál: Erkölcstan unitárius nézőpontból (Kv. 1939.), Bibliai történetek (Bp. 1949.), Régeni Áron: „Szív és lélek” Vezér-tankönyv az elemi iskolák 1. és 2. osztályú unitárius vallású növendékeinek vallás-erkölcsi oktatásához (Kv. 1933.). Az ifjúság vallásos nevelésének kérdésével foglalkozott Lőrinczi László Az unitárius nevelés a világ szükségessége (Kv. é.n.) és Kiss Károly Az iskolából kikerült ifjúság neveléséről (Székelyudvar­hely 1922.) című értekezésében. 

Az unitárius egyházi irodalom harmadik korszakát minden teológiai szakdiszciplína megsínylette. 1948–1968 között az Unitárius Naptárban jelenhet meg néhány prédikáció. Ezenkívül csak Ferencz József kátéja (1947., 1949., 1954.) és az énekeskönyv (1951.) látott  nyomdafestéket.

A negyedik korszak prédikációirodalmának legnagyobb része az 1971-ben a 77. évfolyammal újrainduló Keresztény Magvető Szószék-Úrasztala c. rovatát képezi. 1971–2002 között 64 szerző 762 egyházi beszéde, beszédvázlata jelent meg a lap hasábjain. Ötvennél több prédikációt közölt Kovács István és Pálfi Dénes, 30–50 prédikációt jelentetett meg Gellérd Imre, Kedei Mózes, Kovács Lajos, Szabó Árpád, Szabó Dezső, Szabó Zoltán, Szász Ferenc. A Tanulmányok rovatban a gyakorlati teológia, elsősorban homiletika tudományos kérdéseivel foglalkoztak. A korszak kiemelkedő jelentőségű gyakorlati teológusa Gellérd Imre volt. A Magvetőben közölt kilenc tanulmánya a szorosan vett homiletika tárgykörébe tartozik. A szerző halála után jelent meg Esszék (Chico USA 1991.) és Beszédek (uo. 1990.) című kötete, majd 2002-ben az Unitárius Egyház kiadásában „életműve” látott napvilágot Négyszáz év unitárius prédikációirodalma címen.

Kedei Mózes szerkesztésében jelent meg a Vallomás magunkról c. prédikációs antológia I–II. kötete (Székelyudvarhely 2000., 2002.). Bencző Dénes Az utolsó előtti szó … temetési beszédek (Székelyudvarhely 2000.) kötetében negyvenöt évi lelkészi szolgálat temetési beszédeiből nyújt válogatást. Az ő tollából jelent meg Az Úr színe előtt – szertartási beszédek (Székelyudvar­hely, 2002.) c. kötet is.

1999-ben az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége újraindította az Unitárius Szószéket, melynek 2003 szeptemberéig négy száma jelent meg, az utolsó 2001. 1–2. összevont szám volt. Munkatársai közül kiemeljük: Jakab Dénes, Keresztes Sándor, Máthé Sándor, Józsa Lajos, Simén Domokos, Szeredai Noémi, Pap Mária, Tódor Csaba, Szász Ferenc és Szabó László nevét.

A gyakorlati teológia többi diszciplínáját (pojmenika, liturgika, katekétika) néhány valláskönyvtől eltekintve nem művelték tudományos alapossággal. Talán a lelkipásztori gondozás (pojmenika) korigényét pótlan­dó szándékkal jelent meg 1989 után néhány hivatásos orvos-pszichiáter tanulmánya a Keresztény Magvetőben.

 

2. Bibliateológia

 

Ennek a szakcsoportnak első generációs képviselője Simén Domokos. Nyomtatásban megjelent munkái bibliai hangvételűek, de a rendszeres teológia határmezsgyéit súrolják. A szent háromság és annak története c. dolgozatát a Protestáns Teológiai Szemle közölte folytatásokban 1871-ben, majd egy évvel később önálló kötetben is megjelent  A Szentháromság eredetének és kifejlődésének története (Kv. 1872.) címen. Másik műve Az evangéliumi csodák (Kv. 1875). Mindkét kötetét a 19. századi liberális protestantizmus racionális bibliakritikája jellemzi. Kimondottan bibliateo­lógiai jellegű dolgozatai és részleges Újszövetség-fordítása kézi­rat­ban maradt.

Az első korszak biblikusai közé sorolható György János is. Alapvető bibliateológiai művei: Jézus és az Újszövetség (Torda 1908.), Az Újszövetség hittana (Torda 1909.), Az ismeretlen evangélium (Arad 1914.), Az Újszö­vetség teológiájának mai fontossága (Kv. 1910.). A szociális erkölcstan iránti elkötelezettségét fogalmazza meg Hit és haladás (Torda 1908.) című művében. Kimondottan társadalom-bölcseleti értekezése A becsületes állam (Kv. 1909.) című műve. Fájdalmasan időszerű az Olvasóhoz intézett megszólítása: „A lelket mély fájdalom tölti el látva, hogy a nép, mely ezeréves hazánkat művelt földdé tette, ősei honából idegen világba kénytelen vándorolni. Évente több erős, munkabíró, és munkára vágyó fia hagyja ide ezt a szegény, sorshányta nemzetet, mint ahány lelket – a csecsemőket és elaggokat is beleszámítva – országunk legnagyobb vidéki városa számlál”. Merész és utopisztikus eszméivel György János is magára maradt.

A második korszak biblikusa Gálfi Lőrincz, a huszadik századi Jézus-kutatás elkötelezett tudósa. Gál Kelemen szerint Gálfi „a megalkuvást nem ismerő, se előre, se hátra nem tekintő merev racionalizmus álláspontján áll, amelynek a bibliakritika alapján kíméletlenül vonja le összes következ­ményeit”. Munkái: Legközelebb Jézushoz (Kv. 1915.), A jelenkor Jézusa (Kv. 1926.), A vallások jövője (Kv. 1922.) Az unitárius időszaki sajtóban megjelent fontosabb tanulmányai (A történelem Jézusa. KerMagv. 1913. 269.; Jézus és a törvény uo. 1.) is a Jézus-kutatás kérdéskörével foglalkoznak.

A huszadik századi Jézus-kutatás „népiesebb”, divatosabb irányához tartozik Lőrinczi Dénes Az ismeretlen tanítvány megszólal (Hátszeg 1933.) című fordítása. A szélesebb olvasóközönséghez szólt Fosdik Emerson Harry Lőfi Ödön által lefordított Utazás Palesztinában (Kv. 1938.) c. néprajzi, történelmi ismertetése.

A második, illetve harmadik korszak biblikusa a sokoldalú Kiss Elek, aki minden teológiai szakcsoportban publikált. Az ószövetségi tanszék tanára Az isteni törvény útja (Kv. 1924.) c. munkájában az Ószövetség kettős, vallásos és erkölcsi megvilágítására vállalkozik. Az Ószövetség világát eleveníti fel, A héber nemzeti élet az Ószövetség szerint (Kv. 1939.) c. munkájában is, hangsúlyozva, hogy a nemzeti öntudat és a vallás egyet jelent, megmaradni csak a nemzeti öntudattal megélt vallás által lehet. Kéziratban maradt a Próféták világa (1930.) c. nagyszabású dolgozata. Ószövetségi és szigorúan bibliatörténeti munkái mellett fejlődéselmélettel foglalkozott a legtöbbet. A „fejlődéselmélet” nyomtatásban is megjelent terméke: A világ fejlődése az atom szemléletében (Kv. 1946.).

A második korszak újszövetségese Kovács Lajos volt. 1938-ban Stras­bourgban jelent meg L’Ecole eschatologique et ses adversaires (Az eszkatológiai iskola és ellenfelei) című doktori dolgozata, melyben azt teszi vizsgálata tárgyává, hogy mit értett Jézus Isten országán. (KerMagv 1939. 43. recenzálja Ferencz József.)

Lőrinczi Géza az 1940-ben megjelent teológiai magántanári dolgozatában (A negyedik evangélium) János evangéliuma életrajzi, történelmi, teológiai és vallásos bemutatására vállalkozott. Jézus alakja a mai Biblia-kritika tükrében és a XX. század szabadelvű unitárius hitfelfogása szerint (KerMagv. 1938. 120.) című tanulmánya a történelemi Jézus melletti állásfoglalás.

A negyedik korszak biblikusai közé tartozik Szabó Árpád, aki első tanul­mányaiban a kumráni közösség életét ismertette: Keresztelő Jánosnak a kumráni közösséggel való kapcsolata (KerMagv. 1973. 176.), A kumráni esszénus közösség (KerMagv. 1974. 218.), A kumráni esszénus közösség jelentősége és hatása a kereszténység kialakulásának korára (KerMagv. 1976. 13., 97.).

Az újtestamentumi tudományos kutatás legújabb eredményei címen ugyancsak Szabó Árpád indított egy négy részből álló tanulmánysorozatot. (KerMagv. 1978. 88., 183., 1979. 7., 1980. 18.). Az Ószövetség tárgykörébe tartozik Újabb szempontok az Ótestamentum vallása tanulmányozásához (KerMagv. 1982. 195.), Szövetségi formák az ótestamentumi hagyományok­ban (KerMagv. 1983. 149.) és Bevezetés az ótestamentumi kutatás történeté­hez (KerMagv. 1987. 83.) c. dolgozata. Az ifjú nemzedék biblikusai közül Czire Szabolcs a huszadik század Jézus-kutatását ismerteti Ha egy mai kutató őszinte Jézushoz: Robert W. Funk és a második reformáció (Ker­Magv. 2001. 37) és A Jézus-szeminárium: bemutatás és bírálat (KerMagv. 2002. 313.) című tanulmányában.

 

3. Rendszeres teológia

 

Ha valamely egyház teológiájának fejlődését a rendszeres teológiai munkákból mérhetjük le, akkor az erdélyi Unitárius Egyház fölöttébb nehéz helyzetbe kerül. Az utolsó, a szó szigorú értelmében vett „theologia theoretica” munka 1787-ben jelent meg Summa Universae Theologiai Chirstiane Secundum Unitarios címen, Szentábrahámi L. Mihály tollából. A „tizennyolca­dik század legnagyobb protestáns dogmatikusának” műve csak 1899-ben jelent meg magyarul, Derzsi Károly fordításában. Varga Béla találóan állapította meg Hittani tanulmányok c. dolgozatában (Kv. 1933.), hogy: „az unitarizmus a liberalizmusnak és a vallási felvilágosodásnak fényes eredmé­nyeit és hatását a maga javára elkönyvelve megelégedett evvel, s mind rit­káb­ban próbálta meg hittani, illetve dogmatikai nézeteit egységes rendszerbe kifejteni.”

A hiányokat pótlandó szándékkal Borbély István, az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának megbízásából, 1919-ben hozzákezdett az unitárius hitelvek kialakulásának megírásához. Négy évvel korábban, 1914-ben Kolozsvárt jelent meg A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században c. korszaknyitó forrástanulmánya, melyben, a XIX. század pozitivista történelemszemléletével szakítva, először kísérelte meg a magyar unitariz­mus fejlődéstörténetét ismertetni.

Az 1919-ben háromkötetesre tervezett hittantörténeti mű második (A lengyel szocinianizmus és holland remonstrantizmus) és harmadik része (Az angol és amerikai, valamint a XIX. századi magyar unitarizmus története) terv maradt. Csak az első rész készült el, és jelent meg az Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtára első kiadványaként A mai unitárius hitelvek kialakulásának története (Rendszeres unitárius hittantörténet) (Kv. 1925.) címen. Borbély másik jelentős hittani munkája A duális létbölcselet és teológiája (Kv. 1928.) is az UIT Szakkönyvtárában jelent meg.

Az unitárius hitelvek kifejlődése (Kv. 1934.) címen Benczédi Pálnak jelent meg egy hittantörténeti értekezése. Dávid Ferenc értekezése a kettős Istenségről (Kv. 1943.) Márkos Albert fordításában látott napvilágot. Az unitárius hittantörténet fejlődésének legfontosabb és legrejtélyesebb 16. szá­zadi antológiája Két könyv az Egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről (Kv. 2002.) Péter Lajos fordításá­ban, Balázs Mihály bevezető tanulmányával Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtő­levéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai sorozat 2. köteteként jelent meg.

A huszadik század unitárius rendszeres teológiája elég változatos képet mutat, leegyszerűsítve a különböző irányzatok képviselőinek felfogását a historizmus és pszichologizmus iskoláinak hatása érhető tetten számos publikációban. Az első korszak képviselője, a minden teológiai szakcso­portban jelentőset alkotó Simén Domokos, a historiai iskola tanítványa. Fél szá­zaddal később Szent-Iványi Sándor a lélektani iskola híveként rendre cáfolja meg előde megállapításait. (Vö. Az evangéliumi csodák (Kv. 1875.) Simén Domokos és Jézus gyógyításai (Kv. 1937.) Szent-Iványi Sándor dolgozatát.) Az unitárius hittan összegezője, a különböző iskolák felfo­gásának egységbe rendezője Varga Béla volt. Hittani jellegű legfontosabb tanulmányai: Hit és tudás (A Magyar Unitárius Egyház Teológiai Akadémiájának Értesítője 1925–1925. a továbbiakban Értesítő), Filozófia és vallás (Értesítő 1929–1930.), Mit jelent a kijelentés számunkra? (Értesítő 1934–1935.), Hittani tanulmányok (Kv. 1934.), A szabadelvű kereszténység vallásos alapja (Kv. 1937.) Unitarizmus és racionalizmus (KerMagv. 1927. 18.) Unitarizmus és indi­vi­dualizmus (KerMagv. 1931. 119.), Theista törek­vések a vallásban az utóbbi 10. év alatt (KerMagv. 1927. 248.).

Varga Béla Hit és vallás (Kv. 1948.) c. tanulmánykötete az unitárius hittantörténet második világháború után megjelent egyetlen átfogóbb szinté­zise.

A Szabadelvű Vallásos Értekezések sorozatban elsősorban belmissziói célokat szolgáló dolgozatok jelentek meg. A sorozat szerkesztője és lelke Szent-Iványi volt. Az ő tollából jelent meg Az unitarizmus lényege (Kv. 1932.) c. értekezés, melyben így vall: „Olyan szabadelvű – de nem elv-nélküli – értekezleteket szándékozunk közreadni, részben magyar szerzőktől, részben fordításokban, melyeknek tartalma és könnyen érthető stílusa az intelligens olvasóközönség számára gazdag lehetőségeit nyitja meg az önálló, egyéni vallásos élet kifejlesztésének.” A sorozat folytatása a Hit ébredése és Amikor a belső külsővé válik c. dolgozat lett volna, ez azonban csak terv maradt, de megjelent Az unitarizmus fejlődése (Kv. 1932.) és Jézus gyógyításai (Kv. 1937.) c. füzet.

Az angol és amerikai unitárius társulatok által létesített Unitárius Misszió Ház kiadványaként dr. Csiki Gábor Hiszek egy Istenben (Kv. 1926.) c. dolgozata hármas misszióscéllal íródott: 1. Bizonyságtevés amellett, hogy az unitárius vallás Jézus tiszta evangéliumába gyökerezik; 2. Az unitarizmusról kialakult téves nézetek eloszlatása; 3. Figyelmeztetés azokra a kötelességek­re, melyeket hitvallásunk előír.

Törhetetlen optimizmus sugárzik a műből: „Bárhogy alakuljon is a jövő, s bármi legyen a jövő vallásának a neve, az lényegileg unitárius lesz, mert az emberiség lassanként mind jobban rá fog jönni arra, hogy nem a dogmák a fontosak, amelyek esetleg csak ellentéteket szítanak, és nem az dönti el a világ sorsát, hogy a papok milyen kátét tanítanak, hanem az, hogy van-e szeretet az emberek szívében: szeretet Isten iránt, szeretet egymás iránt a földön.”

Népszerűbb formában elsősorban az unitárius nép számára, de „sok művelt embernek” 1932. márciusában Balázs Ferenc 92 kérdésben és feleletben írta meg Kis hittanát. Ebben az unitárius vallás azon rendszerének összeállítására vállalkozott, mely a „hívek többségének felfogásán alapszik”. Kiss Elek A vallás és erkölcs unitárius nézőpontból (Kv. 1926.), Unitárius hit- és erkölcstan a nagyközönség használatára (Kv. é. n. 2. kiadás), Magyar nemzeti hit- és erkölcstan (Kv. 1943.) című hittani értekezései is a „nagyközönség használatára” íródtak.

A belmisszió erősítését szolgálta Abrudbányai Fikker János sokoldalú munkásságával. Rendszeres teológiai és összehasonlító vallástudományi dolgozataiban (Bevezetés a vallás lényegéhez (Torda 1934.), A vallás gyöke­rei (Kv. 1938.), Az Istenről való felfogásunk korunk tudományos gondolko­zásában (Kv. 1934.) a történetkritikai és lélektani iskola eredményeinek ötvözésére törekedett. 1940 után megjelent munkáiban (Az unitarizmus és fajelmélet (Bp. é. n.) egyre jobban érződik szélsőjobboldali felfogása. Nem mentes „faji nüanszoktól”, de objektívebb a Kolozsváron megjelent Bizo­nyosság a vallásban és A vallás és a mai koreszmék c. dolgozata.

Az teológiai és lélektani munkák egy része fordítás. A fordítók egyik kedvenc szerzője Clarke Freeman James. Művei közül Kiss Sándor fordításában Mindennap vallása (Kv. 1935.), Szent-Iványi tolmácsolásában és kiegészítésével A keresztény imádkozás (Bp. 1940.) címen jelent meg egy-egy kötet. Peabody G. Francis – Szent-Iványi A lélek egyháza. Rövid tanulmány a kereszténység lelki hagyományairól (Kv. 1935.), Millikan A. Róbert – Szent-Iványi Természettudomány és vallás (Kv. 1932.), Fosdick Emerson Harry – Szent-Iványi Hit és értelem (Kv. 1932.) címen jelentek meg a fontosabb fordítások. Hall Alfred Egy unitárius hitvilága (Kv. 1933.) dolgozatát Kiss Elek, Simons Minot könyvét Egy modern Istenhit (Kv. 1937.) címen pedig Simén Dániel fordítja magyar nyelvre.

A rendszeres teológia körébe sorolhatók Zoltán Sándor (Az Istenfogalom Jézus tanításában (KerMagv. 1916. 206.), Racionalizmus, vallásosság (KerMagv. 1916. 299.), Isten személyes felfogása (KerMagv. 1917. 11.), Dávid Ferenc hittani felfogása a „Rövid Magyarázat” alapján (KerMagv. 1940. 217.) Az Úrvacsora (KerMagv. 1938. 59., 129.) és a fiatalon elhunyt Iván László dolgozatai is (Dávid Ferenc arca a szellemtudományi lélektan tükrében (Kv. 1935.), Protestantizmus és unitarizmus (Kv. 1936.), Régi igazságok új köntösben I., II.  (Kv. 1932. 1933.), Világnézetünk válsága és a vallási igazság (Kv. 1932.).

1989 után elsősorban Erdő János Keresztény Magvetőben és Teológiai tanulmányok c. kötetében megjelent munkái tartoznak a rendszeres szakcso­porthoz (Jézus istenfogalma, Jézus erkölcsi tanítása, A tekintély forrása a vallásban, Ember és világ szolgálatában stb.).

Az etika körébe tartozik Rezi Elek Válaszd az életet! (Kv. 1999.) című 13 tanulmányát tartalmazó kötete. A Magvetőben megjelent fontosabb tanul­mányai teológiai és etikai kérdésekkel foglalkoznak (A teremtett világ védelmének unitárius teológiai és etikai vizsgálata (KerMagv. 1997. 8.); Az unitárius kereszténység felfogása a szentlélekről (KerMagv 1998. 216.).

 

4. Egyháztörténet

 

Az első korszak egyháztörténészeit a pozitivista szemlélet és a késhegyig menő polémia jellemezte. Az Unitárius Egyháznak a Protestáns Irodalmi Társaságból való kiszorulása/szorítása is hozzájárult ez utóbbi jelenség felerősödéséhez, ettől függetlenül mind a polemikus hangjáról ismert Kanyaró Ferenc, mind a pozitivista Jakab Elek olyan alapos meglátásokkal gazdagították az unitárius egyháztörténeti irodalmat, mely csak a legutóbbi időben kezdett beépülni a nemzetközi szakirodalomba.

A második korszak legtermékenyebb egyháztörténetírója dr. Gál Kelemen volt. Brassai Sámuelről (Kv. 1926) írott monográfiája nyitotta a sort, majd A kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568–1900) (Kv. 1935.) című kétkötetes, monumentális műve következett. Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora (Kv. 1936.) c. művében háromnegyed századot mutat be az unitárius egyház történetéből. Jakab Elek élet- és jellemrajza (Kv. 1938.) Kolozsvár történészének állít emléket. Posztumusz munkája Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának Kiadványai sorozat 3. köteteként 2003-ban jelent meg Kolozsvárott.

Kelemen Lajos unitárius vonatkozású tanulmányai túlmutatnak a száraz egyháztörténetíráson, és művelődés- és művészettörténeti kérdésekre irányít­ják az olvasó figyelmét.

A minden szakcsoportban író Boros Györgyöt és Borbély Istvánt egyháztörténészként is meg kell említenünk. Boros A magyar unitárius irodalom XVI. századbeli termékei (KerMagv. 1885. 148., 338.), Száz esztendő az unitarizmus múltjából (KerMagv. 1924. 213., 1925. 4.), Petrichevich Horváth Kálmán és elődei (KerMagv. 1928. 243.), Agh István püspök élete tekintettel külföldi tanulására, tanári és irodalmi munkásságára (KerMagv. 1938. 13., 81.) című dolgozataival, Borbély István Dávid Ferenc és kora (KerMagv. 1910. 121., 191., 300.; 1911. 45., 92., 174., 240., 313., 358.; 1912. 20.) és Simén Domokos és kora (Kv. 1926.) c. terjedelmes tanulmányával állít emléket az unitárius múltnak.

Erdély egyetlen unitárius fejedelmének állít emléket P. Szentmártoni Kálmán János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelyke­resztúr 1934.) című, az UIT által pályadíjjal jutalmazott munkája.

A szabadelvű kereszténység történetének megírását Wilbur Morse Earl vállalta magára. A mi unitárius örökségünk címen Szent-Iványi Sándor fordításában és kiegészítésével 1938-ban jelent meg magyarul.

Az erdélyi unitárius egyház történetének Kénosi – Uzoni – Kozma által írt latin nyelvű, monumentális, kéziratban maradt fordítását Márkos Albert tanár a második világháború alatt készítette el.

Egyház- és jogtörténeti vonatkozásai vannak Az Unitárius Egyház Törvényeinek Gyűjteménye sorozatnak. A sorozat első és harmadik kötetét (Az unitárius egyház rendszabályai (1926–1850) (Kv. 1922), Az unitárius egyház szervezete (Kv. 1922.) dr. Tóth György szerkesztette. A negyedik kötetet Tóth György emlékének ajánlva Ferencz József és Erdő János rendezte sajtó alá és A magyarországi unitárius egyház szervezeti törvénye (Bp. 1942.) címen jelentették meg.

A negyedik korszak nyitánya az 1968-ban tartott nemzetközi megemlékezés emlékkötete, a Négyszáz év első kiadása, majd ezt követte 1979-ben a második kiadás és a Dávid Ferenc 1579–1979 c. emlékkötet Binder Pál, Szabó Sámuel, dr. Erdő János, dr. Ferencz József, Gellérd Imre, Lőrinczi Mihály és Rezi Elek egyháztörténeti tanulmányaival, Huszti János, Májay Endre, Szabó Árpád, Kökösi Kálmán, Kolcsár Sándor és Szász Ferenc prédikációjával. 1968-ban jelent meg Erdő János Teológiai tanul­mányok kötete, rendszeres teológiai és egyháztörténeti dolgozatait gyűjtve egybe. 1975-ben a KerMagv. 81. évfolyamának 2–3. száma Kriza János halálának 100. évfordulóján Kriza emlékszámként jelent meg. Az egyház­történet körébe vágó tanulmányokat közöltek: Binder Pál, Bodor András, Erdő János, Gaal György, Kovács Sándor, Molnár István, Molnár B. Lehel, Simén Domokos, Szabó Dezső.

1989 után megjelent fontosabb egyháztörténeti munkák: Gaal György a szerkesztője, illetve szerzője A szent szabadság oltalmában (Kv. 2000.) és a Múzsák és erények jegyében (Kv. 2001.) c. tanulmánykötetnek. Kedei Mózes Az unitárius egyház rövid története (Kv. 2002.) a nagyközönségnek szánt egyházunk múltját ismertető kötet.

 

5. Népnevelő és ifjúsági kiadványok

 

A hitépítő és népnevelő kiadványok sorából kiemelkednek a Dávid Ferenc Egylet kiadványai, elsősorban az Unitárius Közlöny és ennek mellékletei, a Fiatalság Barátja és a Nők Világa. Itt kell szólnunk az Unitárius Naptárról is, melyet 1911–1927 között a székelyudvarhelyi unitárius lelkészek (Ajtay János, Ürmösi József, Báró József) szerkesztettek a lelkészkör megbízásából. 1928–1936 között Erdélyi Magyar Unitárius naptár címen a Dávid Ferenc Egylet kiadásában jelent meg (szerkesztette S. Nagy László, Varga Béla, Szent-Iványi Sándor, Ürmösi József). 1937–1949-ig Unitárius Naptár címen a Dávid Ferenc Egylet szerkesztésében jelent meg (nem jelent meg 1945-ben). 1956-tól 1962-ig a Román Népköztársasági Unitárius Egyház kiadásában jelent meg. (Nem jelent meg 1950–1955 között és 1961-ben). Az 1956–1962 között megjelent Naptár sem szellemiségében sem tartalmában nem mérhető a korábbiakhoz.

A népnevelő unitárius irodalom fontosabb művelői voltak: Balázs Ferenc, Báró József, Bede Emil, Bodor András, Bözödi György, Ferenczi Sándor, Fikker János, Gál Kelemen, Gellérd Imre, id. és ifj. Gspan Károly, Gyallay Domokos, Józan Miklós, Kelemen Lajos, Kiss Elek, id. Kovács Lajos, Kőváry Jakab, Lőrinczi Mihály, Márkos Albert, Pálffi Márton, Pálffy Ákos, Pósa Lajos, Sütő Nagy László, P. Szentmártoni Kálmán, Szent-Iványi Sándor, Ürmösi Károlyné, Ütő Lajos, Vári Albert, Vári Domokos, Végh József.

2000-ben újraindult az Unitárius könyvnaptár. (Szerk. Andrási György 2000–2001.; Kovács István 2002–2003) és a Nők Világa. (Szerk. Maksay Magdolna).

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) kiadványai 1996-tól kezdődően jelennek meg. ODFIE Tájékoztató címen négy lapszám (1996., 1997., 1998., 1999.) tudósít az ifjúsági munkáról. ODFIE hírlevél (2000–2001 13. lapszám, 2002–2003 10. lapszám) címen a közérdekű rendezvényekre, évközi tevékenységekre hívják a tagságot.

Az Országos Dávid Ferenc Egylet kiadásában megjelent faluismertető kismonográfiák az unitárius falvak igényes és ugyanakkor népszerű bemutatását szolgálják. A következő kismonográfiák jelentek meg 2002-ig: Homoródalmás (1996., 1999.), Székelyderzs (1997., 1999.) Ürmös (1997.), Bölön (1998.), Árkos (1998.), Homoródkarácsonyfalva (1999.) Vargyas (2000.), Énlaka (2000.) Siménfalva (2001.) Fiatfalva (2001.) Küküllődombó (2001.), Nyárádgálfalva (2001.), Szentgerice (2002.), Várfalva (2002.).

Unitárius Ösvény címen az unitárius hitelveket és egyháztörténelmünket összefoglaló zsebkönyv jelent meg 1999-ben és 2001-ben. Ennek román fordítása Cărarea unitariană 2002-ben jelent meg az Egylet kiadásában. 1999-ben ODFIE Játékoskönyv címen csoportjáték-antológiát, ODFIE daloskönyv (Kv. 2000., 2001., 2003.) címen pedig különböző műfajú énekgyűjteményt jelentettek meg. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom történetének megírását Gyerő Dávid egylettitkár vállalta fel Kévekötők (Sepsiszentgyörgy, 2000.) c. munkájában.

Meggyőződésünk, hogy az Unitárius Egyház – számarányához viszonyítva – méltán képviselte-képviseli az erdélyi vallásos irodalmat.