Mózes Huba

 

Szövegszervező arányok Enyedi György széphistóriájában

 

1. Enyedi György 1574-ben, tizenkilenc éves korában vetette papírra Historia elegantissima című, Boccaccio egyik Európa-szerte ismert novelláját, Philippus Beroaldus verses latin fordítása nyomán feldolgozó széphistóriáját, amely a következő két évszázadban kéziratos másolatok mellett több mint tizennégy nyomtatott kiadásban forgott közkézen.

A magyar irodalom akadémiai történetének 1964-ben megjelent első kötetében a műről rövidre fogott és nem túl kedvező jellemzést olvashatunk: „Művészi szempontból (...) Enyedi históriája a gyengébbek közé tartozik, Beroaldo latin költeményéből elhagy minden olyasmit, ami csupán a gyönyörködtetést szolgálja, például Gismunda szépségének vagy gazdag lakodalmának leírását; verselése is meglehetősen száraz” (Klaniczay Tibor szerk. 1964: 529).

Az akadémiai kézikönyv megállapításaival nem kívánok vitába szállni, hiszen a Historia elegantissima évszázadából valóban idézhetők képekben gazdagabb, szófűzésükben változatosabb, verselésükben gördülékenyebb, egyszóval sok szempontból tökéletesebbnek mondható verses históriák. A kérdés azonban kérdés marad: Mi a magyarázata a fiatal epikus tollából származó széphistória oly hosszú ideig tartó, nagy népszerűségének?

A kielégítő válasz elképzelhetetlen a korabeli befogadói igények ismerete és tudomásulvétele nélkül. Nem kétséges, például, hogy a reformáció korabeli olvasó/ hallgató gyönyörűségét lelte a ma merőben intő, tanító, moralizáló célzatúnak ítélt részletekben is. Mint ahogy az sem kétséges, hogy az énekelt sorok merev képletbe nehezen foglalható, inkább szótagszám meghatározta ritmusát illetően is eltérőek voltak az egykori elvárások.

2. A felvetett kérdés verstörténeti jellegű, feltételezhető tehát, hogy eldöntéséhez a Historia elegantissima versformájának a vizsgálata is szolgáltathat érveket. A vizsgálat alapjául a Balassi Kiadónál 1994-ben megjelent, Káldos János gondozta szöveget választottam (Káldos János szerk. 1994).

2.1. A széphistória 310 négysoros versszakból, összesen 1240 sorból áll. A sorok, kevés kivételtől eltekintve, 11 szótagosak. A szótagszám szempontjából 15 sor igényel külön magyarázatot:

a) A 263., 287., 478., 922. és 928. sorban diftongust találunk (töüs, böüséggel, böü). Ezek a diftongusok egyetlen szótagot alkotnak. Például a 263. sorban:

Felnevése körül az sok töüs gaznak,

b) Az 1228. sorban a diftongust két szótagra bontja a prozódiai dierézis:

Átkozott az, ki ez köül mást nézhet.

c) Az 1. sorban két, a szó belsejében egymás mellett álló magánhangzó alkot egyetlen szótagot (szinizézis):

Gyakor históriákat, tudom, hallotok,

d) Az 1149. sorban két-két, a szó belsejében egymás mellett álló magánhangzó alkot egy szótagot:

Virágjába siesd leányodat inteni,

e) Az 512., 514., 957. és 1136. sorban egy szóvégi és az utána következő szó kezdő magánhangzója alkot egyetlen szótagot (szinaloiphé). Például a 957. sorban:

Gyilkosságod noha azelőtt is tudtam,

A fenti sorok a megjelölt módon illeszkednek a 11 szótagos sorok közé. Kivételt csupán további 3 sor alkot, amelyek mindegyike egy-egy szótaggal rövidebb a többinél, azaz mindössze 10 szótagos:

(562) Féneképpen, kérlek, ne rettentsed,

(856) Fog orráról az palaszk elesni.

(1207) Azkit szeret, attól rettentitek,

A 11 szótagos sorok ritmusát, akárcsak korábban a népdalversek sorfajaiét (Mózes Huba 2001: 17–52), kétféle értelmezésben próbálom számba venni.

A Szepes–Szerdahelyi-féle verstani kézikönyv felfogásához igazodva (Szepes Erika – Szerdahelyi István 1981: 356–434) a széphistóriában nem kevesebb, mint 20 különféle, 2-4 ütemből álló sor keveredését állapíthatom meg:

1.   4//4//3                               556 sor                                   44%

2.   4//3//4                               418 sor                                   33%

3.   4//2//3//2                             76 sor                                    6%

4.   4//2//5                                 54 sor                                    4%

5.   4//5//2                                 40 sor                                    3%

6.   2//4//2//3                             29 sor                                    2%

7.   2//4//3//2                             19 sor                                    1%

8.   2//4//5                                 12 sor                                    0,9 %

9.   3//3//2//3                               8 sor                                    0,6%

10.  4//7                                      5 sor                                    0,4%

11.  4//2//4//1                              4 sor                                    0,3%

12.  3//3//3//2                              4 sor                                    0,3%

13.  3//3//5                                  3 sor                                    0,2%

14.  2//4//4//1                              2 sor                                    0,1%

15.  6//2//3                                  2 sor                                    0,1%

16.  4//1//4//2                              1 sor                                    0,08% 

17.  2//5//4                                  1 sor                                    0,08%

18.  6//4//1                                  1 sor                                    0,08%

19.  6//5                                      1 sor                                    0,08%

20.  7//4                                      1 sor                                    0,08%

A változatok közül 9 sorféleség 3 ütemű, 8 sorféleség 4 ütemű, 3 sorféleség pedig 2 ütemű. 1237 sorból 1154 (93%) kezdődik 4 szótagos ütemmel, ezek közül 556 sor (44%) 4//4//3 tagolású, 418 (33%) pedig 4//3//4 tagolású.

„Hagyományos” értelmezés szerint a széphistória a következő 6 sorváltozatból épül:

1.  4/4/3                                  1019 sor                                 82%

2.  4/2//3/2                                105 sor                                   8%

3.  4/2/4/1                                   79 sor                                   6%

4.  4/2/2/3                                   31 sor                                   2 %

5.  4/3/4                                        2 sor                                   0,1%

6.  4/1/4/2                                     1 sor                                   0,08%

Az utóbbi 6 sorféleség mindegyikére idézek egy-egy példát, zárójelben feltüntetve az adott sor Szepes–Szerdahelyi-féle felfogáshoz igazodó ritmikai értelmezését is.

4/4/3 (4//4//3)

(2)  Szép dolgokat krónikákból olvastok,

4/2//3/2 (4//2//3//2)

(21)  Igen kazdag király Tancredus vala,

4/2//4/1 (4//2//4//1)

(751)  Eredetet Róma pásztoroktól vött,

4/2//2/3 (2//4//2//3)

(101)  Semmi vigasztalás nem fog szűvében,

4/3/4 (7//4)

(681)  Nagy Agesilausnak ifjú fia

4/1//4/2 (4//1//4//2)

(773)  Kövesd, atyám, nagy Maximinus császárt,

A „hagyományos” változatok közül 4 sorféleség 4 ütemű, 2 sorféleség pedig 3 ütemű. A leggyakoribb sorféleség a 4/4/3 tagolású sor. A 11 szótagos soroknak ez nem kevesebb, mint 82%-át képviseli. A „hagyományos” értelmezés szerint egyébként az összes sorok 4 szótagos ütemmel kezdődnek, ami a sorozatosság illúziójának megteremtéséhez jelentős mértékben járul hozzá. Megjegyezném, hogy a 4/7, illetve 4//7 és ezen belül a 4/4/3, illetve 4//3//4 tagolás a sorokban aranymetszéses arányokat alakít ki.[1]

2.2. A 4 soros szakaszok közül alig 13 versszak épül egyértelműen 4/4/3, illetve 4//4/3 tagolású sorokból. Ilyen például a 49. strófa:

Szerelemnek tüzét nehéz titkolni,

Felgerjedett lángját nehéz oltani,

Akárki mint igyeközzék fedezni,

Meggyúlt szösznek, higgyed, füstét nézhetni.

További 9 versszak a Szepes–Szerdahelyi-féle értelmezés szerint 4//3//4 tagolású sorokból áll, amelyek „hagyományosan” ugyanúgy ütemezhetők, mint az előbb idézett sorok. Ilyen például a 34. strófa:

Az Úr Isten felvötte szegény nemből,

Nemességet mert nem vött szüleiről,

Kazdagságot sem hozott eleiről,

Mint Dávidot emelte juhok közül.

Viszonylag egységes ritmikai szerkezetű versszakot a fentieken kívül keveset találunk a széphistóriában. Ritka kivételként említhetem, például, a 64. strófát, amelyben a Szepes–Szerdahelyi-féle – licenciákat is figyelembe vevő (Szepes Erika – Szerdahelyi István 1981: 373–379) – értelmezés szerint három 4//2//3//2 tagolású sort követ egy 4//5//2 tagolású sor. „Hagyományos” értelmezés szerint a strófának mind a négy sora 4/2//3/2 (illetve 4/2/3/2) ütemezésű lehet:

Nincs oly titok, kit a szerelem nem tud,

Okosság nincs, kit felforgatni nem tud,

Oly rejtökhely, kit megkeresni nem tud,

Okos, bátor, mert mindeneket tanolt.

A nem 4/4/3 ütemezésű sorokból álló versszakok azonban csak a mű egészéből kiszakítva feleltethetők meg a maguk eltérő tagolású képletének. A viszonylagos ritmikai változatosság tényét elismerve és hangsúlyozva megállapítható, hogy a széphistória egészét mégis a 4/4/3 tagolás egységbe foglaló ritmikai illúziója lengi be.

3. A mű szakaszaiban általában négyes rímben csendülnek össze a sorok. Ezeket a rímeket mai füllel olykor sutának, olykor primitívnek és gyakran kifejezetten egyhangúnak halljuk, mert hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy az egykori énekelt előadásban mindez másképpen hangzott és hatott.

Az énekszó feltehetően kiegyenlítette, például, a 110. szakasz sorvégi magánhangzóinak a különbségét:

Sőt urakban király titkon hivatá,

Hogy törvénnyel ifjakat áldoztassa,

De vén tanács ezt bolondságnak mondá,

Sőt ifjakat öszveadni tanácslá.

Az énekszó bizonyos mértékig feledtette/ feledtethette, például, a 124. szakasz volna-volna rímeinek a primitívségét:

Rajtad annyi nehezségem nem volna,

Személyedet ha megböcsülted volna,

És ha hozzád hasonlót néztél volna,

A szeretet így nem vakított volna.

S aligha kétséges, hogy az énekszó esetenként színesebbé varázsolta az olyan ragrímeket is, mint amilyenek a 305. szakasz sorainak a végén szerénykednek:

Nem állandó az olyatén házasság,

Melyet szerez erő avagy bosszúság,

Avagy azkit forral pénz és kazdagság,

Nemsokára példa leszen asszonyság.

Lehetetlen viszont fel nem figyelni arra, hogy a dallam nélkül hangoztatott szöveg rímelését is több ízben élénkítik olyan bravúros, ám mégsem hivalkodó megoldások, mint például a 126. szak négyes rímének keresztrímmé alakítása:

Magad tudod, gyermekségétől fogva

Udvaromat engedelmemből lakta,

Magát noha jó erkölcsben tartotta,

Nemességre emelte szolgálatja.

Idézhetem itt a 299. szakasz két sorát, amelyeknek a végén öt-öt szótag terjedelemben csendül össze a rím:

Meg se indulj mindeneknek tanácsán,

Mert akkoron irigyekben az Sátán.

De idézhetem a 198. szakaszbeli kezdőrímeket (zárójelben megjegyezve, hogy a hidd meg hívórímet egyazon sorban a többet szó is visszhangozza):

Hidd meg, többet csak udvarodban lelhetsz,

Kiknek régi rozskenyerek most perec.

És idézhetem a 310. szakasz sor belseji rímeit is, amelyek nem csak két metszet előtti szótagot, hanem két teljes ütemet csendítenek össze:

Ez éneknek deákból fordítója,

Nevét versek fejébe nem titkolja,

Változatos módon oldják az egyhangúságot a széphistória szövegében fellelhető versmondattani alakzatok is, például:

– a soráthajlás a 169. szakaszban:

Gondold, atyám, fiait a szerencse

Miként tartja, kikben vagyon ereje,

– a közölés a 281. szakaszban:

Az nagy Isten így szokta megbüntetni,

Kevély kazdagokat semmivé tenni,

– avagy éppenséggel a kettős közölés a 105. strófában:

Nem tudod-é, sok erős vitézeket,

Nagy urakat és bölcs, tudós népeket,

Az szerelem nagy sok fejedelmeket,

Szarvon kötve hordoz sok erőseket.

4. Az élénkítő verstani mozzanatok minden bizonnyal hozzájárultak a széphistória népszerűségének egykori növeléséhez. A mű igazi költői erejét azonban, feltételezésem szerint, a Historia elegantissima műfaji sajátságokat is érzékeltető, szilárd szerkezete biztosítja.

4.1. A széphistóriában az első-, másod- és harmadrendű negatív és pozitív aranymetszések szintje körül helyezkednek el azok a versszakok (vö. Mózes Huba 2000: 43–60), amelyek nem csak epikai csomópontoknak, hanem egyúttal az érzelemkifejezés, valamint az erkölcsi tanítás csomópontjainak is tekinthetők. Az aranymetszések egymást követő sora egyidejűleg a megszólalások/ megszólaltatások rendjét is érzékelteti. Az alábbi táblázat első oszlopában az aranymetszések ilyen vagy amolyan rendűségét és negatív vagy pozitív voltát, a második oszlopban az aranymetszések szintjén elhelyezkedő két-három versszaknak a sorszámát jelölöm, a harmadik oszlopban végül az adott részletben megszólaló narrátort, illetve a történetben megszólaltatott szereplőket nevezem meg.

III–                  17–18.                        narrátor

III                    28–29.                        narrátor

II–                   45–46–47.                  narrátor

II                     73–74.                        narrátor

III                    90–91.                        narrátor

III+                 101–102.                    Gisquardus (Tancredusnak)

I–                    118–119–120.            Tancredus (Gismundának)

III                   146–147–148.            Gismunda (Tancredusnak)

III                   163–164–165.            Gismunda (Tancredusnak)

I+                   191–192–193.            Gismunda (Tancredusnak)

III–                 209–210.                    narrátor

III                   220–221.                    narrátor

II                    237–238.                    Gismunda (Venusnak; monológ)

II+                  264–265–266.           Gismunda (Tancredusnak)

III                   282–283.                    narrátor

III+                 293–294.                    narrátor

A szerkezet még világosabban áttekinthetővé válik akkor, ha a negatív és pozitív aranymetszés-interferenciák (a táblázatban index nélküli) eseteitől eltekintve, a tisz