„A civilizációk háborúja” – Jézusnak, „a béke
fejedelmének” születése utáni 21. század kezdetén ez sokak számára központi
kérdés. Amint beléptünk a vallások küzdelmébe, a 21. századba, illendő
megemlékeznünk arról, aki életét adta a tudományban és a vallásban felismert
igazságért: Szervét Mihályra, akit 450 évvel ezelőtt eretnekként máglyán
elégettek.
„Jézus, az örökkévaló Isten fia, könyörülj rajtam”. Ezek voltak Szervét
utolsó szavai, amikor Genfben 1553. október 27-én máglyán
elégették. Kálvin János jóváhagyta a kivégzést, azzal az ajánlással, hogy
Szervétet először le kell fejezni, és nem elevenen elégetni. De amint
Jeanne D’Arc és Husz János esetében is történt, ez az eretnekek
gyújtotta máglya tüze volt. Amikor Szervét így imádkozott: „Jézus, az
örökkévaló Isten fia...”, feljegyezték, hogy ez
Farelre, Kálvin egyik munkatársára olyan hatással volt, hogy így szólt: „Ha
csak úgy mondta volna, hogy Isten örökkévaló fia, megszabadult volna a
tűztől”. Ha Szervét csak azt állította volna, hogy Isten három
különböző személy, akkor nem lett volna keresztény eretnek.
Szervét Mihály Spanyolországban született 1511-ben. Jogot és vallást
tanult Toulouse-ban, orvostudományt Párizsban. Az emberi test tanulmányozása
közben felfedezte a pulmonáris vagy kisvérkört, azt, hogy a vér keresztülhalad
a tüdőkön, az oxigén felfrissíti, s így tér vissza a szívbe, amely aztán
újra az artériákba pumpálja. Felfedezte a levegő és az élet közötti
kapcsolatot.
A legtöbb vallásban a „lehelet” Isten hasonlata. „Lehelj reám, Isten
lélegzete, tölts meg új élettel”. A hinduizmusban Prazsapatit, az
ősszellemet megkérdezik, hogy hány isten van, ő mintegy 19 000 nevet
említ, majd így szól: „Az igazság az, hogy csak egy isten van, a Lehelet.”
Lehelet nélkül más isten nem létezhet.
Az amerikai polgárjogi harcos, Martin Luther King a bostoni egyetem
hallgatója volt. Az egyetemi templom dékánja, Howard Thurman maga is rabszolgák
unokája volt. Amikor – évekkel később – Kinget New York-ban megkéselték, betegágyán
kérte, hogy szeretné látni Thurmant. Amikor ez megérkezett a kórházba, King épp
Thurman Jézus és a kifosztottak című könyvét olvasta. Ebben a
szerző elmesélte, hogy amikor kinevezték a bostoni egyetemi templom
dékánjának, gyakran összetévesztették a templomszolgával – hiszen fekete volt.
Egy rabbi mondta el a történetet, hogy reggelente, az egyetemre menet megállt,
és a templom előterében elmondta héber imádságát a tanítás kezdete
előtt. Egy férfi – akit a templomszolgának hitt – behívta a templomba. A
rabbi rámutatott a keresztre, és megmagyarázta, hogy nem tudna ott imádkozni.
Másnap reggel a kereszt már nem volt a helyén. A rabbi mégsem ment bennebb. A
„templomszolga” ismét hívta, s amikor a rabbi újra visszautasította, így szólt hozzá:
„Nem hiszel a Ruah Hagofenben (a Szent Leheletben)?” A rabbi meglepetve ismerte
fel a „templomszolgában” Howard Thurmant, a templom dékánját. Attól kezdve a
rabbi minden reggel a templomban imádkozott.
Így lett Thurman az élő kapocs Mahatma Gandhi és Martin Luther King között.
Az 1930-as évek közepén Thurman feleségével együtt Indiában járt, az
YMCA képviseletében. Egy nap Gandhi meghívta magához. Órákig beszélgettek,
miközben Gandhi próbálta megérteni, hogyan tudta Thurman elfogadni a kereszténységet,
amikor a fehér keresztények olyannyira elnyomták az afroamerikaiakat. A
látogatás végéhez közeledve Gandhi megkérte a Thurman házaspárt, hogy énekeljék
el a jól ismert egyházi éneket: „Hol voltál, amikor keresztre feszítették az én
Uramat?” Gandhi és Thurman osztoztak a Ruah Hagofen, a Szent Lehelet hitében,
az egyetemes szellemben, amely megihlet minden részleges vallást. A Szent
fogalma sok formában és a Szentírásban egyaránt megtalálható.
Horshamben – unitárius templomunkhoz közel – található Shelley Kútja.
Szervéthez hasonlóan Shelley is elutasította korának egyházi tanait, s kereste
az egyetemest a természetben. Shelley Kútja A felhő című Shelley-vers üzenetét tükrözi vissza: „I am
the daughter of earth and water, / and the nursling of the sky. / I pass though
the pores of the ocean and shores, / I change, but I cannot die.”
Shelley verse segít elképzelni az isteni megjelenéseit. A víz lehet
folyó, lehet hó és jég. A levegőben láthatatlan. Vagy lehet sötét
felhő is, ahogyan énekeljük: „Esőcseppek hullnak a fejünkre”. A görög
főisten, Zeusz felhőkben lakott az Olymposz hegyén. A héberek
Istenről alkotott képét szintén a felhők ihlették: „Haragja harci szekerét
a viharfelhők formálják, sötét az ösvénye a vihar szárnyán”. Vagy
szelídebb szavakkal: „Isten Lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy
lélekben és igazságban imádják”. A Biblia kezdetén ezt találjuk: „Azután
formálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába.
Így lett az ember élőlénnyé.”
Szervét szerint Isten a tüdőkön keresztül lehelte a leheletét
belénk. A vér viszi az isteni lelket testünk minden részébe. Ezért tiltja meg
az Ószövetség a vér fogyasztását – mivel a vér az állat lelkét tartalmazza. Az
ősegyház átalakította a pászka-vacsorát, amelyet Jézus együtt fogyasztott
el tanítványaival. Ez a katolikus mise-áldozattá alakult át, melynek során azáltal
osztozunk Jézus lelkében, hogy esszük a testét és isszuk a vérét.
Szervét elfogadta az úrvacsorai szentséget, de Krisztus szellemi, nem pedig
fizikai jelenlétével. Nem volt fizikai átalakulás a transsubstantiatio elemeiben sem. A másik szentség, amelyet Szervét
elfogadott, a keresztség volt, de csak a felnőttek részére – a lelki
megújulás jeleként. A gyermekkeresztség elutasítása a baptisták
és unitáriusok szellemi elődjévé teszi őt. Ez volt a második
eretnekség, amiért a máglyán elégették.
Az első eretneksége a szentháromság tagadása volt. Húszéves
korában kiadott egy könyvet A szentháromság
tévelygéseiről címen. A könyvet Elzászban nyomtatták, közel ahhoz a
helyhez, ahol egy másik eretnek is gyermekkorát töltötte: Albert Schweitzer.
Hozzá hasonlóan Szervét is a történeti Jézust akarta megtalálni, nem pedig az
egyház elvont szentháromságtanát. A szentlélek nem különálló lény, hanem Isten
cselekvése, amely minden életet lélekkel tölt el. Jézus azért volt Isten fia,
mert eltelt szentlélekkel. Ő azonban nem örökkévaló, mint Isten, de még
életében Isten fia lett.
A könyvnyomtatás új találmánya szövegekkel látta el az embereket, olyan
szövegekkel, amelyek hozzásegítettek az értelem felnyitásához. Szervét
tanulmányozta a görög nyelvű Újszövetség nyomtatott kiadását, és amint az
eredeti görög szöveget olvasta, rájött, hogy a Bibliában nem található meg a
háromszemélyű Isten tana. A kora-görög egyházatyák úgy írtak
Istenről, mint akinek három „maszkja” van,
akárcsak a színésznek a görög drámákban. Ógörögül a színész maszkjait
„személynek” nevezik. Amikor ezt latinra fordították, a szó értelmét az „egyén”
kifejezéssel adták vissza. Szervét felfogásában az egy Isten ereje ad életet
minden lénynek; még a rossz is Istentől van. Mai kifejezéssel Szervétet
úgy tudnánk meghatározni, mint Matthew Fox-szal és a „teremtésteológiával”
rokonszenvezőt. Nem a természet az Isten, de Isten a természetben életet
ad minden lénynek. Istennek sok neve van, melyiket hagyhatnák el: szív,
tüdő vagy agy? Emlékezzünk csak az Oz,
a nagy varázsló hőseire: a madárijesztő, a gyáva oroszlán és a
sovány ember – mindenikükből hiányzik egy lényeges életelem. Isten
mindennek az erőforrása.
Szervét Leonardo da Vincihez hasonlóan a reneszánsz embere volt. 450
évvel ezelőtt a tudományt még nem osztották szakokra, és tudományos
módszer sem létezett a kifejezés szigorú értelmében. Gyakori eset volt, hogy a
teológus, a tudós, az alkimista és a filozófus egyazon személy volt. Szervét
Galilei és Kopernikusz idejében élt. Hozzuk hasonlóan őt is támadták az egyházi hatóságok tudományos tanulmányaiért,
amelyek ütköztek az egyház tanításával. Akárcsak száz évvel később Newton,
Szervét úgy értelmezte magát, mint az isteni történelem magyarázóját, aki a
Szentírás meglátásait összekapcsolta Istennek a természetben jelentkező
kijelentéseivel. Roland Bainton, a Yale Egyetem
professzora Hunted Heretic (Üldözött eretnek) című könyvében
emlékeztet arra, hogy Szervét tudományos felfedezése egy teológiai munkában
található. Szervét számára a teológia és tudomány nem volt elkülöníthető.
Ez a klasszikus reneszánsz közeledés az egészként
felfogott valósághoz, ez adja az első kulcsot Szervét megértéséhez. A
természet vizsgálatában a világegyetem titkát fedezzük fel. Eredeti értelmét viszont
a Szentírás vizsgálatában keressük.
A második kulcsot Szervét megértéséhez a sztoikusok mechanikus,
személytelen világképének visszautasítása adja. Szervét felfogása közel állt
Henri Bergsonnak, a francia filozófusnak az „élan vital”-ról – az élő
energiáról – szóló tanításához. Bergson teremtő fejlődéseszméjéhez
hasonlóan Szervét úgy látta, hogy a világegyetem telve van dinamikus és
teremtő erővel; telve szentlélekkel, amely Isten igazi
lényege. Szervét épp úgy kereste a bizonyítékokat a mennyben, mint Kepler és
Galilei, és az emberi testben csakúgy, mint Vesalius és Harvey. Amikor Emerson
azt írja, hogy „a prédikátor feladata nem arról beszélni, hogy Isten szólott, hanem hogy Isten szól”, Szervét azt
mondta volna rá: Ámen.
A harmadik kulcs Szervét megértéséhez a szenvedélyes vágy: részese
lenni Isten országának. Íme a „lehetetlen álom”, amely Jézust a keresztre,
Schweitzert meg Afrikába vezette. Azok számára, akik a „lehetetlen álmot”
álmodják, nem elég értelemmel felfogni Istent vagy elfogadni hit által Isten
kegyelmét. Szervét azt vallotta, hogy az ember „belső világossággal” bír, vagy
ahogy írta: „Lelkünk Isten világossága, Isten Lelkének sugara, az isteninek
velünk született fénye”.
A lelket Isten lehelte az emberi testbe. Ahogyan a levegő
megtisztítja a vért, úgy ihleti meg Isten a lelket. Amikor Szervét felfedezte a
tüdők szerepét a vér megújításában, megértette a mózesi Törvény tanítását,
hogy a lélek a vérben van. Nem statikusan a szívben vagy az agyban, hanem átjárja
az egész szervezetet. „Isten lehelete által […] a
szívben s Ádám és gyermekei lelkében a Lélek, a Szent sugara egyesült a vérrel,
és létrejött az emberi lélek” – írja.
Íme a Valóság egységében való hit, amely szerint minden összefügg
egymással. Szervét a költő Tennysonnal együtt mondhatta volna: „Flower in
the crainned wall, / I pluck you out of crannies… / if I could understand what
you are, root and all,… / I should know what God and
man is.”
Melyek tehát Szervét megértésének kulcsai?
1.
A tudás
egysége,
2.
Isten mint dinamikus energia,
3.
A
kereszténység helyreállítása.
E három kulcs ma is lelkesíthet minket, akik vállaljuk
a kutatást és éljük a „lehetetlen álmot”. Úgy élni ma, mintha már Isten
Közösségében élnénk. A mai kor sokban hasonlít a Szervétéhez, amikor az olajra
éhes kapitalisták felhasználják a keresztény cionistákat és a radikális mohamedánokat,
hogy félelemmel és terrorral teljes légkört teremtsenek. Bátorítják a
teremtettség „áltudományát” és olyan könyveket, mint a Biblia Jelei, amely a
Törvényben olyan titkos jelrendszert keres, hogy általa megjósolja a 21. század
eseményeit.
Genf egy másik lakója, a filozófus Voltaire emlékeztet arra, hogy „akik
hisznek a képtelenségben, képesek szörnyűségeket elkövetni.” Kálvint
elítélhetjük Szervét megégetéséért. De ma, a nyugati civilizáció érdekében
tízezreket mészárolunk le és milliókat éheztetünk.
„Örökkévaló Isten, könyörülj rajtunk. Ámen.”
Elhangzott Genfben, 2003. október 26-án tartott istentiszteleten, Szervét
halálának 450. évfordulója alkalmából az ICUU által rendezett tudományos megemlékezés
keretében.
Dr. Szabó Árpád fordítása