Fekete János

Vallanak az egyházközségi levéltárak

Az egyházközségek levéltáraiban található anyagokban – ahonnan nem vitték el a nacionalista-kommunista hatóságok – még mindig értékes dokumentumok találhatók unitárius egyházunk és nemzeti történelmünk szempontjából. Ezért nagy kár lenne, ha egyetlen lap is elveszne ezekből. Különösen azokban a kicsi falvakban veszélyeztetett a levéltár, ahol nem lakik lelkész, hiszen esetleges betörésnek is ki vannak téve – ahogy sajnos már nem ritka a templomokba való betörés sem. Gondolom, az egyházi hatóságoknak megvan az elképzelésük a parókiák levéltári anyagának megmentésére.

A székelykeresztúri egyházközség lelkészi lakásának padlásáról Szombatfalvi József lelkész-esperes számos egyházköri és egyházközségi dokumentum között találta meg azt a terjedelmes „naplót”, amelynek címlapján kézírással ez áll:

TUDOMÁNYOS

NAPLÓ

Melyben

némely saját Gondolatait, és apróbb Dolgozatait-,

nem külömben gyakori olvasásai alatt Könyvekben

talált jelesebb Helyeket, - Vagy Másoktól hallott

figyelemre méltóbb Tárgyakot – naponként amint

magokat elő adták – béjegyzette, és másoknak is

hátra hagyja

Jánosfalvi Sándor István

Több ekklésiákban Unitárius Pap, és Körny. Jegyz

Ezek mellett Egyházi Fő Tanácsos

1860

A borító belső oldalán egy rövid szöveg a napló sorsáról:

„…ajándékba kaptam Nagyajtai Darkó Sándor homoródjánosfalvi lelkész bátyámtól, az udvarhelyi unitárius lelkészkör jó humorú esperesétől, kinek a szerző – halála előtt – ajándékul adta.

Homoródalmás 1890. év Deczemberében

Ajtony János

Unitárius lelkész”

A sok bejegyzés között értékes adatok találhatók az 1849-es eseményekről székelyudvarhely-környéki vonatkozásban a szabadságharc leverése után:

„1849-ben a legyőzött forradalom után én is mint Udvarhely székről legelső politikai v. forradalmi fogoly Udvarhelyre előbb a Székház felső emeletébe, később a franciscanus Zárdába vitetvén (1849. okt. 15 – F. J.), oda később, még a következő fogoly társaim érkeztek:

Gyertyánfy Dávid két fiával u. m.

Jónással és Mártonnal a lövétei

Hámortól golyó öntésért

Pálfy Elek Úr Udvarhelyszéki dirigens Kir. Bíró és forradalmi kormánybiztos

october 4-én

Szentkirályi Ignácz Pálosi nemes a Pálosi megöletett oláhokért

Gyulai Lajos Úr vármegyei nemes

Később Szebenből érkeztek octóber végén:

Tankó Albert Csíkszentgyörgyi Esperes és Canonok

Mészáros Antal Gyergyó Sz. Miklósi Esperes

Györfi Lajos Szász Régeni

Györfi János ennek testvére Remetei

Sebestyén Gábor Cs. Szeredai

Fodor Antal Sz. Domokosi

Kovács Ignácz Sz. Simoni Plébánusok

Jákobi Sándor

Lakatos Ferencz a Gyergyo Sz. Miklósi Esperes Káplánnyai

Fejér József

Zajzon Ferencz K. Vásárhelyi Reform. Segédpap

Eichler János Cs. Rákosi Kántor

Görög Kristof örmény kántor

Endes Miklós Úr Alcsíki Királybíró

Székely Sigmond Úr Felcsíki Királybíró

Kóródi Józseff Ügyvéd

Tamási István Cs. Szeredai Gyógyszer áros

Csekma Józseff Szeredai oskola fő taníttó

Albert Pál

Bocskor János

Bocskor Domokos

Czikó Pál

Betegh Károly

Csernátoni István kapitány

Pál Ferencz fő Hadnagy – mind csíkiak

Simó János Udvarhelyi Kossuth fő Hadnagy

Pünkösti Pál kapitány és forradalmi őrnagy Dec. 16-án jöttek be

Henter János Úr később

Mélt. Horváth Dániel Úr

Egy utálatos Sido is volt ott mint kém.

Nagy József Székelykeresztúrról

Ezen foglyok később szerte szélyel vitettek s részszerint több vagy kevesebb időre el is ítéltettek, részszerint hazabocsáttattak, vagy némelyek meg is holtanak.

Én mint legelső Udvarhely széki fogoly Szept. 14.-kén vitettem bé 1849-ben (Homoródkarácsonyfalváról – F. J) és elbocsáttattam Szept. 22-kén 1850-ben, tehát egy Év múlva. […] A fentnevezett foglyok közül a Csíkiak később egyszerre elvitetvén Csíkba hogy ott láttassék el ügyök.”

A fogságban töltött évre különösebben nem panaszkodik a rab, megemlítve, hogy rabsorsuk enyhítéséhez nagyban hozzájárultak a velük rokonszenvező székelyudvarhelyi polgárok: „Ezen idő alatt az Udvarhelyi egész Polgárság a legnagyobb s csaknem rajongó hazafi részvéttel viseltetett irántunk s ennek következtében October 13-án el kezdve három Hónapig élelmezett is minket, oly gazdag ebédeket küldvén bé rendre naponként nékünk, némelyik Polgár egyszernél több versen is, melynek becse 50. forintot is meghaladta. Kiknek becses neveiket örök emlékül és hálául ím ezennel ide iktatom:

Szeles Károly Úr Város főbírája s ezen ebéd adás jó szívű Indítványozója és

Rendezője

Kruntz András Gyógyszertáros

Ugron Menyhárd Úr

Daróczi Jósef Úr Seminariumi Regens Pater

Sylvester János Úr Reformatus Professor

Kovács Domokos Úr Procurator

Martinovics Demeter kereskedő

Czimbalmos Lajos Úr városbiroságot viselt Senator

Rajmond János Úr Chatol. Fő Esperes

Kis István Úr derék előkelő Polgár

Mlgs Horváth Dániel Úr

Boér Lajos Senator

Puskás Gergely Kereskedő

Medgyesi István Kereskedő

Sánta Imre Senator

Lengyel Jánosné Kereskedő

Kassai János Szőts Céhmester

Fejérvári Lajos orvos Doctor

Kápdebó

Magyarosi Jóseff Reform. Tanár

Csiszér István Úr volt f. Fejérvári Viceispán

Jancsó József Kordovány készíttő

Szeidel Károly Postamester

Fogarasi János Asztalosmester

Seifried Joseff seborvos

Benczédi Ferencz procurator

Körmendi csizmadia

Ebdémi, vagyis Eugenius görögboltos

Valencsik Ferencz órás és vendéglős

T. Nenovics görögboltos

Tamás Dániel szabó

Orbán Antal Szöts

Valentin Ferencz posztos

Téglás Ádám Procurator

Kassai Dániel Mészáros

Kállai Sámuel kalapos

Csia Lajos szabó

Kandó Józsefné remek ebédet

Kandó Ferentz

Kocsis Zsigmond csizmadia

Hector Antal fazakas

Hauzer szabó

Gáspár György varga v. tímár

Leiningerné Vendéglős több versen

Berkesi Josef fejérnép v. vő Szabó és vendéglős

Kövesdi Lajos szabó

Kandó Mihály

Aghota Ferentz

Katona Antal

Kontz Antal

Iváncsuj kereskedő

Dersi Jósefné

Gyertyánfiné özvegy

Sándor Ferencz tímár

Sándor Ferencz Szekeres

Szeidel János Procurator

Veszprémi kalapos – frustok a csíki foglyok indulásakor

Nekem mint papnak véghagyományilag meghagyták, hogy ha kiszabadulok a Ref. Templomban egy Predikáczióban töstént köszönnyem meg a városnak […] a szivességét. Én kiszbadultam de a véghagyományt akkor mint osztrák kormány előtt odiosumot nem telyesíthettem…”

A köszönetre végül is sor került: 1856. május 23-án Jánosfalvi Sándor Istvánt meghívták az udvarhelyi református templomba, Recsenyédi Bíró Károlyné temetésén kellett halotti beszédet mondania. A szertartás befejezése után elmondhatta köszönő beszédét 38 társa nevében.

A beszéd szövege megtalálható a naplóban, végén egy megjegyzés található, amelyben a szerző külön köszönetet mond Petrichevich Horváth Dániel Úrnak és feleségének, akik fogsága első napjától biztosították a kosztozást számára (a vele egy szobába zárt Pálfi Elek, Pünkösti Pál, Endes Miklós a fent nevezett családoktól fogadott kosztot és szándékosan annyit küldtek, hogy jutott Sándor Istvánnak is).

Fogsága idején, 1850. június 26-án Homoródalmáson egyházköri gyűlést tartottak és a résztvevők foglalkoztak raboskodó lelkésztársuk sorsával, részvétüket, segítőkészségüket fejezték ki. Követet választottak Homoródalmási Sándor István homoródszentpáli lelkész és Egyházköri Igazgató személyében, hogy a raboskodó Jánosfalvi Sándor Istvánt keresse fel és közölje vele a köri gyűlés határozatát. A határozat szövegét a követ, a szentpáli pap nem személyesen adta át: „odalévén szekerem és lovaim az almási szénacsinálásban”.

Négy pont foglalkozik a rabbal:

„Jegyzőkönyvileg béiktatva önre nézve ez áll:

1. Arra választott követ által adassék tudtára J. Sándor István afiának a K. Gyűlésnek érzékeny részvéte, mellyel nyilváníttja Szenvedésén való fájdalmát.

2. Nyittassék aláírási ív, mely szerént önkéntességből folyó igéretet tevén a K. Gyűlés Tagjai az által segittve légyen bár kevés mértékben is Szenvedő Sorsán

3. Adassék tudtára az is, hogy a Környéki Gyűlés Jegyzőjének elismeri mind addig, míg sorsa valamerre elválana

4. Felírás utján keressék meg a Fő Tisztelendő Püspök Úr, hogy atyailag meggondolkozván, főnöki befolyásánál fogva az illető fő Kormányzónál eszközölje szová hamarábbi szabadulását és gondoskodjék állapotjáról…”

A gyűlési jegyzőkönyvből kitűnik az adakozók neve:

Jakab Lajos Egyh. Körny. Gondnok úr 12 (fr.)

László János visgálati Polgári Segéd 3

Barra Mihály Körny. Másik Gondnok úr 3

Mihály Domokos Úr 10

Türkösi Sámuel 6

Gyöngyösi István Vargyasi Pap 5

Máté János H. Almási Pap 9

Almási Sándor István H.SZ.páli Pap 3

Lőrinczi Mihály Vargyasi Mester 1

Sándor János H. Almási előkelő Polgár 1

Nagy Sándor H. Karácsfalvi Pap 3

Török Samu Abásfalvi Pap 3

Hatházi János Musnai Pap 3

Jakab Gyula a legelöl írt Jakab L. úr fia 3

Jakab Sándor Kénosi Pap 3

Tóth Ferencz H. Sz. Mester 1

Deák Isák H. Karácsonyfalvi Mester 2

Szabó Mihály Kénosi Mester 1

Józsa Mozes H. Almási Polgár 0,50

Kis-György Beniamin Gyepesi Mester 0,50

Szabó Mihály H. Almási egyik Curator 0,50

Sándor Ferenc Oklándi Pap 6

Sándor Lajos H. Keményfalvi Pap 3

Sándor Márton Oclándi Mester 2

Bomhér Moses Abásfalvi Mester 0,50

Gábor András Dersi Mester 1

Menyhárt Móses Lokodi Mester 1

Almási Pap Máté Jánosné Lövetei Klára 1

Cserey Moses HSZ. Mártoni Pap 3

Sebestyén Moses másik Almási Curator 0,50

Hajos Mihály H. Újfalvi Pap 1,20

Török Péter Jánosfalvi Pap 2

Inczefy József Esperes 6

Máté István lókodi Pap 1

Varga Ferencz Almási Mester 1

Egyed Mózes Városfalvi Pap 3

Összeg: 106, 70”

J. Sándor István kiszabadulása után – 1850. szept. 22-én – Városfalván tartották a téli egyházköri gyűlést, ahol hosszú köszönő beszédet mondott a templomban a neki nyújtott segítségért és rokonszenvért: „… És az én legelső szavam is mi? Ah mi lehetne hozzátok egyéb? Mi méltóbb? Mint a legforróbb Hálának, Tiszteletnek és Szeretetnek Szent Szava?! Mikor Jézusról az Evangéliumban az íratik, hogy Ő ama nagy Napon az Híveket beviszi a Mennyeknek Országába, ekképpen szollani mondatik ezekhez: fogoly voltam meglátogattatok, éhező voltam ennem adtatok” – mondta többek között.

Talán van, akit egyháztörténeti szempontból érdekel a naplóíró J. Sándor István negyven éves pályafutása. A naplóból az is kiderül:

„Miután Kolosvári absolutos Deák koromban mint Latin és Görög nyelv Taníttó” több nevessé vált tanítvánnyal foglalkozott (harmóniumot is tanított) „végre kirendeltek az Ekklézsia kívánatára

1. Sz. Ábrahámra 1827-ben Sz. György napkor (…)

2. Kolosvárra 1829-ben Hol 1833-ban Consistornak eskettem fel

1836-ban megházasodtam, de egy rossz Nőt találván el venni – attól 1836-ban el is váltam (…)

3. Szováthra 1836 Május 1-jén mentem

4. Árkosra hívattam s mentem 1837-ben július 23-án (…) Innen Jószágomhoz (Jánosfalván – F. J.) közelebb lehetésem miatt addig küzdöttem míg

5. H. Karácsonyfalvára rendeltettem hívattam 1841 Hol Május 2-kán köszöntöttem bé. Hol viszont Notariusnak választattam, az Esperességet illedelmes tiszteletből el nem fogadván a nállamnál idősebb s volt Preceptorom I. Inczefi József Urnak megsértésével (…)” Innen vitték udvarhelyi fogságba 1849 szeptember 14-én és 1850 szeptember 20-án történt kiszabadulása után jánosfalvi birtokán lakott, innen „sok kérelmek következtében

6. Gyepesbe mentem. Hol két Gazembernek (…) halálos megunása után végre

7. Datkra cseréltettem magamat (…) 1858-ban. Innen elpusztuló, megrongáló s el adni se tudott Jánosfalvi Jószágomnak vagy eladhatása vagy megépítthetése miatt Püspökkel 6. évek alatt tett sok levelezések után egy szép elbocsáttó Levél mellett Jánosfalvi jószágomba hazajövén t.i. 1867-ben tavasszal 40. éves Papságomtoli búcsúm után.

8. Itt ezen Jószágomban élek és küszködöm már, a sok természeti csapások után és között mint jelenleg 1876-ban 72 éves ember.”

A továbbiakban felsorolja mit tett, épített az egyes egyházközségekben, hová kapott meghívásokat, amit nem fogadott el, „mint író, milyen jeles munkákat írt.”