Szóljunk Krisztusról

André Gounelle, Parler du Christ, Van Dieren, Párizs 2003. 152 oldal.

Íme egy jelentős könyv, amely André Gounelle munkásságában és vallásos gondolatiságában igazi mérföldkőnek számít. A mű figyelemre méltó összefoglalást nyújt Jézus Krisztus-voltának elnevezéséről és értelméről, a Keresztről és a feltámadásról, a humánus és példamutató Krisztusban kiteljesedett igaz emberről, a Jézus történetiségére vonatkozó kérdésekről. Mindenekelőtt a könyv 6. fejezetét – Krisztus a vallások fényében – olvassuk majd a legszívesebben és ugyanakkor a felfedezés örömével. Itt ugyanis A. Gounelle az általa igen jól ismert és kivételes nevelő erővel ható tipológiák szerint mutatja be rendre a muzulmán jellegű, azután (a szerző által leginkább kedvelt) buddhista, majd a hinduista, végül pedig a hős alakjától uralt regényes típusú krisztológiát. Meggyőződése, hogy a klasszikus tanok többsége (mint amilyen a szentháromság, Krisztus kettős természete, a helyettesítő vezeklés) a hívő ember számára leggyakrabban úgy jelentkezik, mint “teher és akadály”; ennélfogva nem ezek újjáértelmezése és mesterséges “megfiatalítása” a cél, hanem sokkal inkább olyan lehetőségek keresése, amelyek a hagyományos tanok alternatíváit hoznák magukkal. Ha mélységesen hiszi, hogy Jézus a Krisztus, ha Őbenne látja “a legdöntőbb eseményt, a legfontosabb cselekedetet, Isten legmeghatározóbb beavatkozását az emberiség történetébe”, akkor nem kevésbé igaz, hogy számára a “krisztus” másutt nyilvánul meg mint Jézusban, azaz olymódon, mint isteni, cselekvő és alkotó erő, amely a világban és bennünk munkálkodik. Kivételesen személyes hangvételű bevezető soraiban André Gounelle így egyszerre támadja a kereszténység kizáró és kizárólagos jellegét, miszerint Isten csak Jézusban nyilvánulna meg (e kérdésről kivonatot olvashatunk az Évangile et Liberté jelen számának 6. oldalán). Meglehet, ez a könyv André Gounelle eddigi legkiteljesedettebb kötete.

Farkas Júlia fordítása

Megjelent az Évangile et Liberté 2004 januári számában